Nem védjük eléggé az értékeinket

A rendszerváltás óta átalakult az illegális műtárgy-kereskedelem, Magyarország földrajzi adottságai okán tranzitországgá vált: a Baltikumból, Ukrajnából vagy Szerbiából jön a csempészáru és megy nyugatra – mondta el Konta Tünde, a vám- és pénzügyőrség alezredese azon a műkincsvédelmi konferencián, amelyet az idei Kriminalexpo keretében rendeztek. A csempészett anyag rendkívül vegyes: festmények, ikonok és más vallási tárgyak, ókori érmék, órák, régi fegyverek, ékszerek, bútorok egyaránt fennakadnak a vámosok rostáján. Tavaly 46 felderített eset volt, az összérték több százmillió forint – tette hozzá Konta Tünde.

Buzinkay Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műtárgy-felügyeleti irodájának vezetője a tájékoztatás jelentőségét emelte ki a műtárgyállomány védelmében. A KÖH internetes adatbázist működtet, ahol a kereskedők és vevők követhetik a nyilvántartott lopott tárgyakat. Felbukkanásuk esetén a hivatal segítségével megakadályozható az eladás. Az ingyenes szolgáltatásra bejelentkezők e-mailben értesítést kapnak, ha új lopott tárgy jelenik meg az adatbázisban.

Vukán Béla, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezető főtanácsosa elmondta: a műtárgytolvajok egyre felkészültebbek és szervezettebbek. A tippet adó megfigyeli, mit érdemes elvinni, ezután jönnek a behatolók, akik általában alig hagynak nyomot; végül a zsákmány értékesítése majdnem mindig szervezett orgazdával történik. Egy konkrét esetet kiemelve: 2004-ben idősebb Markó Károly egyik képét lopták el. A tulajdonost egy múzeum nevében telefonon felhívták, kölcsönzésre kérve a képet. A jóhiszemű tulaj beengedte a két férfit a lakásba. Miközben kiment, hogy a kölcsönzési papírok aláírásához behozza az igazolványát, a két férfi elmenekült a képpel, amely később Miskolc külterületén, egy sufniból került elő. Vukán Béla szerint gyakori eset, hogy a tárgyak a lopás után a nem megfelelő kezelés és tárolás miatt sérülnek. Egy Budapest környéki faluból olasz és németalföldi képeket, valamint régi órákat vittek el, miközben a tulajdonos a másik szobában tévézett. A holmit több helyen rejtették el az elkövetők, a keretből kivágott festmények például egy vízóraaknába kerültek. Máskor a pannonhalmi apátságból ellopott középkori dokumentumokat a tettesek egy szántóföldön ásták el kartondobozban. A felbecsülhetetlen értékű iratok az első zápor alkalmával megsemmisülhettek volna, valódi csoda volt, hogy épségben túlélték a kalandot.

Einspach Gábor igazságügyi szakértő a kulturális javak védelmére vonatkozó szabályok elavultságában és a nyilvántartások hiányában látja a fő problémát. A magántulajdonban lévő műkincseknél gyakran hiányzik a megfelelő dokumentáció. Hamisítás, lopás esetén a nyomozók gyakran azzal szembesülnek, hogy alig akad fotó a műtárgyról, nemhogy az egyéb adatokat – méret, anyag, technika, egyéni azonosító jelek stb. – nyilvántartanák a gyűjtők. Einspach gyakorlatában előfordult az is, hogy a tulajdonosnak a sajátjáról nem, csak egy ahhoz hasonló tárgyról volt képe.

Kieselbach Tamás galériatulajdonos is azt hangsúlyozta a konferencián, hogy át kell gondolni a kulturális javakkal kapcsolatos szabályozást, mert a túlzott védelem ellehetetleníti a műkereskedelem természetes fejlődését. Miközben a védett műtárgyak száma több tízezer, a magyar művészetet általánosan másodrendűnek tartják a világban. Nincs lehetőség arra, hogy bekerüljenek a nemzetközi műkereskedelembe és rangos gyűjteményekben megmérettetve jogos értékükön kezeljék őket.

Ercse szerint a piacon kínált biztosítások közül az a megfelelő, amely előfeltételként megköveteli a tételes dokumentációt, a tárgyak leírását és egy fotót vagy videofelvételt is tartalmaz.

Ercse szerint a piacon kínált biztosítások közül az a megfelelő, amely előfeltételként megköveteli a tételes dokumentációt, a tárgyak leírását és egy fotót vagy videofelvételt is tartalmaz.-->