Befektetés, dekoráció és PR-eszköz

Mára a kilencvenes évekhez képest átalakult a Magyarországon működő vállalatok műgyűjtési stratégiája, a cégeknek a műkincspiacon játszott szerepe. A rendszerváltás utáni évtizedben komoly keresletet jelentettek a hazánkban megtelepülő multinacionális nagyvállalatok, amelyeknél a külföldi csúcsvezetők hozták magukkal a műgyűjtés – úgy is mint PR-eszköz – iránti elkötelezettséget. Mára ezek a cégek kialakították főhadiszállásukat, és beszerezték az azok nívós berendezéséhez szükséges festményeket, szobrokat, grafikai alkotásokat. Így egyre fontosabb szerepet játszanak a műkincsvásárlásokban a magyar kis- és közepes vállalkozások közül azok, amelyeknél a tulajdonos vagy az első vezető érdeklődést mutat a képzőművészet iránt (ezeknél természetesen összemosódhat a céges és a magángyűjtemény). Ugyanakkor a hazai nagyvállalatok többségénél hiányzik ez a „felülről jövő” ösztönzés, így azok legfeljebb kis számban és koncepció nélkül vásárolnak.

Bagyó Anna művészeti konzultáns lapunknak elmondta: részben a jogszabályokkal magyarázható, hogy Magyarországon egyelőre sokkal kisebb szerepet játszik a vállalati műgyűjtés, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban. Míg a nyugati országok többségében az ingatlanberuházások büdzséjének meghatározott százalékát képzőművészeti alkotásokra kell fordítani, addig nálunk csak a felsőoktatási intézményeknél van ilyen kvóta (Universitas program; lásd VG, 2006. szeptember 4., 19. oldal).

Az adószabályok mellett a műgyűjtés presztízse is kisebb Magyarországon, mint a nyugati országokban. A tengerentúlon egy-egy ingatlanberuházásnak szerves részét képezi az – alapvetően kortárs – műalkotások beszerzése, esetleg az adott helyre való elkészíttetése. Ezt a példát hazánkban még kevés ingatlanfejlesztő követi: közéjük tartozik a főleg irodaházak építésében érdekelt Ablon Kft. Világszerte a multinacionális nagyvállalatok sokszor óriási kollekciókat halmoznak fel az évtizedek során: a Deutsche Banknak például mintegy 50 ezres grafikai és fotóanyaga van, a Chase Manhattannek 35 ezer, túlnyomórészt kortárs műve. Nem csoda, hogy nálunk is a multik mutattak példát a vállalati műgyűjtésben. Legtöbbször magyar alkotásokat vettek: a Deutsche Bank például a behozott német művekkel összhangban lévő hazaiakkal rendezte be Hold utcai épületét. Kor szerint a ma élő művészek munkái iránt a legnagyobb a kereslet, hiszen a régebbi klasszikusok fő műveit vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon drágán lehet a piacon megszerezni.

Részben a székházberuházásokhoz kapcsolódó, „kampányszerű” beszerzésekkel magyarázható, hogy Magyarországon a vállalati gyűjtemények sokszor egyenetlen színvonalat képviselnek – mutat rá Bagyó Anna, aki szerint igazán értékes kollekciót csak hosszú idő alatt lehet felépíteni. Sokszor az is megbosszulja magát, hogy a cégek nem kérik ki szakértők tanácsát, hanem egyes vezetők – vagy éppen az ingatlant tervező építész, belsőépítész – személyes preferenciái, ismeretségei alapján, sokszor közvetlenül a művészektől vásárolnak. Nyugaton a legtöbb vállalat saját kurátorral vagy neves művészeti konzultánsokkal dolgozik, és főleg galériáktól vásárolnak, csak ritkán műteremből. A megfelelő stratégia nélkül felépített gyűjtemények befektetésként kisebb értéket képviselnek, ráadásul esztétikai és reprezentációs szempontból sem érik el a kívánt hatást – főleg a sokszor komoly szakértelemmel és saját gyűjteménnyel rendelkező külföldi partnerek szemében.

A vállalati műgyűjtés a gyermekbetegségek ellenére határozottan fejlődik Magyarországon, és egyes cégeknél – például a festészeti díjával egy évtizede komoly szerepet játszó Strabagnál – immár komoly múltú, szisztematikus műtárgyvásárlásokról beszélhetünk. Másutt (Ericsson, Edge Communications, Antenna Hungária) a cég galériájában rendezett kiállítások biztosítanak rendszeres utánpótlást. Leginkább a banki gyűjtemények vannak reflektorfényben: ezek közül az MKB, a Raiffeisen és a HVB kollekcióival a következő hetek során önálló cikkekben foglalkozunk. A téma kiemelt szerepet kap Ébli Gábor egy most készülő könyvében is, amely – a tavaly megjelent Magyar műgyűjtemények 1945–2005 című kötet (VG, 2006. július 24., 15. oldal) szerves folytatásként – a kortárs műgyűjtésre helyezi a hangsúlyt. A mű értesüléseink szerint egy éven belül láthat napvilágot.

Ablon Kft.

Antenna Hungária

BNP Paribas

Deutsche Bank

Edge Communications

Ericsson

Eural Trans Gas

HVB Bank

KPMG

Magyar Telekom

MKB Bank

MTM Kommunikáció

Raiffeisen Bank

Strabag

Ablon Kft.

Antenna Hungária

BNP Paribas

Deutsche Bank

Edge Communications

Ericsson

Eural Trans Gas

HVB Bank

KPMG

Magyar Telekom

MKB Bank

MTM Kommunikáció

Raiffeisen Bank

Strabag Adókedvezmények Tavaly januártól idehaza is leírható (akár öt évre elosztva) a nyereségadó alapjából a kortárs műalkotások vásárlására fordított összeg, ám a leírás legfeljebb az adott évben elszámolt beruházások értékének egy százaléka lehet.

Régebbi képzőművészeti alkotások vásárlására még a Horn-kormány vezetett be hasonló társaságiadó-kedvezményt; ennek felső határa a beruházások két ezreléke volt, ami 2000-től emelkedett egy százalékra.-->