„Előhívott képek” mindenkinek

Óriási sikerrel zárultak tavaly azok a budapesti és vidéki árverések, amelyeken a volt Képzőművészeti Alap raktárkészletéből válogatott festmények, grafikák és kisplasztikák szerepeltek. A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) és a Képcsarnok Kft. által szervezett aukciók összesen 21,4 millió forintos összforgalmat produkáltak. Az összeg jó részét műteremház építésére fordítják a szervezők.

Különösen sikeresek voltak a június elején, illetve november végén Előhívott képek néven rendezett budapesti árverések: ezeken az egyenként másfél száz tétel kivétel nélkül (!) elkelt, és az összforgalom mindkét esetben meghaladta a hatmillió forintot. A művek viszonylag alacsony kikiáltási árról indultak, így a nívósabb darabok óriási emelkedést értek el a licitek során. Júniusban Lóránt János és Bér Rudolf egy-egy olajképe végzett az élen, egyenként 220 ezer forintos leütéssel (a kikiáltási ár mindössze 22, illetve 40 ezer forint volt). Jól szerepeltek ezenkívül Misch Ádám, Szabó István, Sugár Gyula, Demény Miklós és ifjabb Guti József képei is. Novemberben már 440 ezer forint volt a plafon (Orosz Gellért), és Sikuta Gusztáv, B. Nagy István, Óvári László, Baska József, Kunt Ernő, Gerzson Pál, Demény Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Óvári László és Ferenczy Béni alkotásai egyaránt 100 ezer forint feletti áron találtak gazdára. Az ősszel rendezett három vidéki árverés „csak” 67–88 százalékos eladási arányt ért el, ám a székesfehérvári aukción is született egy bő negyedmilliós leütés (Demény Miklós: Kazlak, 280 ezer forint).

Marsó Diana, az aukciók vezetője és a grafikai anyag válogatója a Világgazdaságnak hangsúlyozta: a meglepően jó eredmény megerősíti, hogy nem értéktelen raktári tömegárut vittek kalapács alá, hanem olyan megbízható színvonalú anyagot, amely a „képcsarnokos” művészek rokonai, leszármazottai és ismerősei mellett nagyon sok műgyűjtő érdeklődését is felkeltette. Olyan képek is jól szerepeltek, amelyek az ismert cégek aukcióin általában megmaradnak (például a falusi, paraszti témájú alkotások). Az óriási képcsarnoki raktárkészlet egyébként azért alakult ki, mert a hetente tartott zsűrizéseken sokkal több képet vásároltak a Képzőművészeti Alap szakemberei, mint amennyit a korabeli piac fel tudott szívni. A rendszerváltás óta a hatalmas festmény- és grafikai anyag nagyrészt raktárban pihent, ahol teljes körűen katalogizálták, ám csak kisebb részét adták el a kilencvenes évek elején.

A tételek beárazásánál részben az egykori beszerzési árakból, részben a mai piaci viszonyokból indult ki Marsó Diana, de igyekezett nagyjából szűk sávba (a festmények zömét 25–40 ezer, a grafikákat 4–22 ezer forint közé) árazni. Ez magyarázza, hogy míg egyes alkotások csak alapáron vagy annak közelében találtak gazdára, másoknál tízszeres licitemelkedés is előfordult.

Kéz Ágnes, a Képcsarnok Kft. igazgatója az idén is folytatni szeretné az árveréssorozatot mind Budapesten, mind vidéken. Mint lapunknak elmondta, a vidéki helyszínek számát akár növelni is lehetne: a Képcsarnoknak Pécs, Szeged és Székesfehérvár mellett például Győrött, Miskolcon és Egerben is vannak üzletei. Marsó Diana is fontosnak tartaná a vidéki aukciók rendszeressé tételét, az ottani vásárlóközönség fokozatos bővítését. Tavaly még nagyrészt a budapesti aukciók közönsége licitált a vidéki helyszíneken is, ám ha időről időre szerveznének árveréseket (akár kizárólag grafikai anyagból), akkor a vidéki nagyvárosokban is ki lehetne nevelni egy műgyűjtőréteget – véli az Arte Galéria tulajdonosaként is jól ismert szakember.