Jó üzlet a műkincsvásár

Szakmai berkekben a világ legfontosabb régiség- és műkincsvásárának tartják a maastrichti TEFAF-ot, amelyet az idén március 9–18. között rendeznek meg. Ez alatt a több mint egy hét alatt 15 ország 218 kereskedője állítja ki áruját a hollandiai városban; a megvásárolható tárgyak összértékét egymilliárd dollárra becsülik a szervezők, és a tavalyi tapasztalatok alapján ennek több mint a fele gazdára is talál majd. A TEFAF-on kiállító galériák – a sokszor egy-egy szegmensre, például a kortárs művészetre összpontosító vásárokkal ellentétben – szinte teljes egészében lefedik a műkincspiacot. Majdnem minden második cég műtárgyakat, bútorokat és szőnyegeket kínál, minden negyedik régi festményeket és grafikákat, körülbelül 20 százalék modern műalkotásokat, de a könyvritkaságok, az ékszerek, az ókori és a legkülönfélébb keleti tárgyak sem hiányoznak.

Az idei kínálatból különös figyelmet érdemel az egyik legelismertebb 17. századi holland csendéletfestő, Simon Luttichuys remekműve, amelyet a New York-i French & Company állít ki. A bázeli Jean-David Cahn egy 2000 éves római női szobrot tartogat az antikvitások kedvelőinek, de gótikus Madonna-szobrokban vagy XV. Lajos kori francia bútorremekekben sem lesz hiány. A keleti tárgyak között szerepel egy 18. századi kínai váza, amelyre az egyik legfontosabb korabeli udvari művész, Liang Zhizeng festett egy verset (Littleton & Hennessy Asian Art, London). Az ékszerkínálatból kiemelkedik az a Cartier gyémánt melltű, amelyet az időközben elhunyt Margit hercegnő viselt nővére, II. Erzsébet koronázásán (Hancocks, London). Aki pedig modern nagymesterek képeire kíváncsi, annak egyebek mellett a müncheni Galerie Thomas standját érdemes felkeresni; itt látható Paul Klee Megindító tájkép gömbölyű fákkal című 1920-as alkotása.

A szervezők több mint nyolcvanezer látogatóra számítanak a vásár ideje alatt, nagy részük a „magas nettó értékű személyek” (high net worth individuals) kategóriájába tartozik. Emiatt nemcsak a kiállító műkereskedők, hanem a helyi vállalkozás is jelentős bevételre számíthat. A Jeremy Eckstein Associates tanácsadó cég a vásárt megelőzően részletes elemzést tett közzé a TEFAF szűkebb és tágabb gazdasági hatásairól. Ebből egyebek mellett kiderül, hogy az immár húsz éve rendszeresen megtartott, egyre több kiállítót és látogatót vonzó eseménynek köszönhetően Maastricht vált – Amszterdam után – Hollandia második legtöbbet látogatott városává.

A vásárt szervező alapítvány (The European Fine Art Foundation) bő hétmillió eurót fordít a helyszín előkészítésére, ezt a kiállító galériák együttesen körülbelül 12 millióval egészítik ki. Ez magában foglalja a katalógusok és más szóróanyagok előállításának költségét, a kiállított tárgyak csomagolását és szállítását, a vásár miatt szükségessé váló pluszbiztosításokat és a biztonsági személyzet díját, a standok berendezését, továbbá a galériák munkatársainak utazási, szállás- és egyéb költségeit. Ehhez jön az ügyfelek megvendégelésének sokszor igen jelentős kiadása; a galeristák tudják, hogy ezen nem szabad spórolniuk, hiszen egyre több gazdag gyűjtőt csak a vásárokon, ezen belül is a legfontosabbakon lehet „becserkészni” – arra már szinte senkinek sincs ideje, hogy rendszeresen végigjárja a világ nagyvárosaiban elszórt üzleteket, és ott vásárolja meg a neki tetsző képeket, műtárgyakat.

A kereskedők mellett természetesen maguk a látogatók is szórják a pénzt Maastrichtban. A Jeremy Eckstein Associates mostani elemzésében nem vállalkozott arra, hogy számszerűsítse az elköltött összeget, de a TEFAF szervezői egy 2002-es jelentésükben nyolcmillió euróra becsülték a helyi gazdaság pluszbevételeit. Az Aachenbe érkező menetrend szerinti repülőjáratok mellett több száz magángép száll le a Maastrichthoz legközelebb fekvő reptéren a vásár tíz napja alatt, a helyi taxitársaság pedig húsz százalékkal több sofőrt vesz fel erre az időszakra. A szállodák nemcsak Maastrichtban, hanem a környező hollandiai és németországi régiókban (Dél-Limburg, Liége, Hasselt, Aachen) is megtelnek, és a környék éttermei, kávéházai, szépségszalonjai számára is ez a tíz nap jelenti az év fénypontját.