Kevés a befektetésösztönző kedvezmény

A Nyugat-dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarai Szövetség 2003-ban alakult, bár létrejöttét akkor semmi nem kényszerítette vagy sürgette. „Egyszerű érdekszövetséget hoztunk létre, elsőként Vas megye vezetésével, amelyben nem a forma, hanem a tartalom volt a cél” – mondja Horváth Vilmos, a Sopron Megyei Jogú Városi Kamara elnöke, a szövetség soros elnöke. Az a nem titkolt szándék vezette az alapítókat, hogy közös gondolkodással készüljenek a regionalitás szerepeire, remélve, hogy a kamarák itthon is az őket megillető szerephez jutnak a gazdaság szervezésében és fejlesztésében. Sajnos a gazdaságpolitikából csak a politika maradt, a kamaráknak nem jutott szavazati hely a regionális fejlesztési tanácsokban – teszi hozzá az elnök, aki szerint az is pozitívum, hogy „az egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletét megtanultuk”. Önmagáról ezt állítja: „falun születtem, városban élek, de régióban gondolkodom.”
A rendszerváltást követő években számottevő külföldi tőke érkezett a régióba. A térségbe települt multinacionális nagyvállalatok és az őket kiszolgáló kis- és középvállalkozások 2003-ig jelentős gazdasági eredményt és folyamatos növekedést produkáltak. Ennek tudható be az, hogy Nyugat-Dunántúlt eminens diákként tartják számon. Mára azonban változott a helyzet, stagnálnak a külföldi tőkebefektetések a régióban, sőt az évek óta tapasztalható világméretű recesszió következtében gyárbezárások, leépítések is elkerülhetetlenné váltak. A mai magyar pályázati rendszer és gazdaságpolitika sajátossága azt a furcsa helyzetet idézte elő, hogy a régió évek óta egyre kevesebb gazdaságfejlesztési forráshoz jut, „hiszen, nálunk maguktól is jó irányba mennek a dolgok...”. A hiányosságok közé sorolja Horváth Vilmos a befektetésösztönző céllal adható kedvezmények (például adókedvezmény) alkalmazásának szűkös lehetőségeit is.
A kamarai szövetség elnöke szerint a térségek feltartóztatásának nem az a legszerencsésebb módja, ha visszafogják a fejlődőket, és a gyengébbek szintjére rontják őket. Sajnálatosnak tartja, hogy nem élvez prioritást a régió közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése sem, ami gátolja a további fejlődést. Ez azért is szomorú – mondja –, mert Nyugat-Dunántúl régió négy országgal, Ausztriával, Szlovákiával, Szlovéniával és Horvátországgal is határos, óriási tranzitforgalommal. Az említett közlekedési hiányosságból adódó probléma feltehetőleg a schengeni csatlakozással fog igazán kicsúcsosodni – jósolja.
A régió kitörési pontjai közül elsőként a turizmus adta lehetőségeket emeli ki a szakember: viszonylag csekély fejlesztés mellett gyorsan megtérülő eredményt hozhat ez a szektor. A régió adottságai az átlagosnál jobbak a wellness- és az egészségturizmus területén. Ám az sajnálatos, hogy – magyar sajátosságként – a régión belül is párhuzamos kapacitások épültek ki, egymás esélyeit csökkentve. A helyzetet nehezíti, hogy az elmúlt években nem mindig a legátgondoltabb fejlesztéseket támogatták, sok esetben a piac-orientált gondolkodásra képtelen és folyamatos finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatok lettek a turisztikai beruházás gazdái.
Négy évvel ezelőtt, a szövetség megalakításakor a legfontosabb közös célként a versenyképesség és az érdekvédelem javítását, a megnyíló pályázati források közös kiaknázását és re-gionális hatású rendezvények közös promócióját jelölték meg. Az elmúlt időszakban ezen célok kiegészültek a szövetség régiós és államigazgatási szervekben történő képviseletével, régiós hatású díjak alapításával is. A szövetség együttműködésének egyik jó példája az évek óta sikeresen működő regionális minőségi díj, amelyre a régió kis-, közép- és nagyvállalatai pályázhatnak. Az elismerés sikerén felbuzdulva tervezik egy regionális innovációs díj létesítését is, hiszen a régióban található Nyugat-magyarországi Egyetem és Széchenyi István Egyetem által hordozott intellektuális potenciál lehetővé tenne egyfajta paradigmaváltást a tudás- és technológiaalapú gazdasági tevékenységek irányába, ennek katalizátora lehetne az innováció fontosságát demonstráló, széles körben ismert és elismert kamarai díj. A régióban jelenleg az alacsony hozzáadott értékű termelést folytató külföldi cégek jelenléte a jellemző, ez a helyzet a szövetség elnökének reményei szerint fokozatosan megváltozik, és a k+f is megfelelő hangsúlyt kap.
A szövetség négyéves fennállása jól példázza, hogy régiós szinten is működhet kooperáció, hiszen a gazdaságot képviselő kamarák képesek a közös fellépésre, képesek a laza szövetség adta lehetőséget mind sikeresebb kihasználására, az együttműködés tartalommal való megtöltésére – vallja Horváth Vilmos. VG

Ez csak egy összetett pályázat esetében lehetséges, ahol viszont a támogatási intenzitás elenyésző. A legtöbb esetben Nyugat-Dunántúl régióban legfeljebb 30 százalék támogatás nyerhető, így 70 százalék önerővel kell rendelkeznie a pályázóknak.

Nem véletlen, hogy a kkv-k nem merik felvállalni az évenkénti 15 százalékos árbevétel-növekményt a projekt időszakára. Reménykedik viszont, hogy a csekély támogatási intenzitás és szigorú feltételek mellett is megfelelő menynyiségű győztes pályázat születik a régióban.

Ez csak egy összetett pályázat esetében lehetséges, ahol viszont a támogatási intenzitás elenyésző. A legtöbb esetben Nyugat-Dunántúl régióban legfeljebb 30 százalék támogatás nyerhető, így 70 százalék önerővel kell rendelkeznie a pályázóknak.

Nem véletlen, hogy a kkv-k nem merik felvállalni az évenkénti 15 százalékos árbevétel-növekményt a projekt időszakára. Reménykedik viszont, hogy a csekély támogatási intenzitás és szigorú feltételek mellett is megfelelő menynyiségű győztes pályázat születik a régióban. A nyugat-dunántúl régió jellemzői Nyugat-Dunántúl régió (területe 11 329 négyzetkilométer, településeinek száma: 655 [ebből 27 város], lakosságszáma 1 millió fő alapján) nem tartozik a legnagyobbak közé, de gazdasági potenciája Közép-Magyarország után a legjelentősebb.

Településszerkezete sem egységes, hiszen míg Győr környéke kiváló logisztikai adottságokkal, jól működő multinacionális cégcsoportokkal élenjár, addig Vas és Zala aprófalvas településeinek gondjairól sem szabad megfeledkezni.

Viszonylagosan jók a térség foglalkoztatási adatai, ehhez jelentősen hozzájárul az a több tízezer ember is, aki Ausztriában dolgozik, „de sajnos adójával nem minket gazdagít, és nem itt költi el a pénzét”. -->