Hat ország, ahol a pihenés nem luxus és a részmunkaidő garantált: itt dolgoznak a legkevesebbet a világon – szinte az összes Európában van
Az európai munkaidő-forradalom nem egyik napról a másikra történt. A kilencvenes évektől kezdve több országban egyszerre jelent meg a kiégés problémája, a termelékenység plafonja és a demográfiai nyomás, ami rákényszerítette az államokat a változtatásra. A cél nem a kevesebb munka lett, hanem a fenntarthatóbb munkavégzés: lehetőség a részmunkaidőre, kiszámítható pihenés és kevesebb túlóra. Az elmúlt évek adatai pedig azt mutatják, hogy ahol ezt időben felismerték, ott a gazdaság sem omlott össze – sőt.
A hollandiai részmunkaidő teljes siker
Hollandiában az átlagos munkahét 30–32 óra, mindezt teljes fizetésért! A modell az 1980-as évek elején született, amikor a gazdasági válság miatt a munkanélküliség 12 százalék fölé ugrott. A megoldás az lett, hogy a szakszervezetek elfogadták a bérek visszafogását a munkaidő csökkentéséért, így több ember jutott álláshoz. A részmunkaidő-modell futótűzként terjedt, különösen azért, mert a nők tömegesen csak a 70-es, 80-as években léptek a munkaerőpiacra, miközben a bölcsődei-óvodai háttér még gyerekcipőben járt.
Az állam ezt látva a 2000-es évektől törvényekkel garantálta, hogy a dolgozók kérhessék munkaidejük csökkentését, miközben arányosan ugyanannyi órabér, szabadság és szociális juttatás jár nekik, mint a teljes állásúaknak.
Mára a négynapos munkahét bevett gyakorlat és nemzeti norma lett Hollandiában.
Németországban keveset dolgoznak, de akkor nagyon
Németországban még ennél is kevesebbet dolgoznak, az évi kb. 1340 órával vagyis heti 26-27 órás munkahéttel szinte mindenkit leköröznek.
A titok a hatékonyságban és a szigorú munkaidő-szabályozásban rejlik.
Nem ritka, hogy sokszor nemhogy nem engedélyezett, de tiltott a munkaidő utáni e-mailezés, és nem árt számolni, a rekordrövidségű ebédszünetekkel sem. Itt senki nem intézi munkaidőben a személyes ügyeit, a németek hisznek a koncentrált munkavégzésben. Persze a számokhoz hozzáad, hogy sokan vannak részmunkaidőben, a teljes állásúak 34-35 órás munkarendben dolgoznak, de a túlórákat szinte mindenhol extra szabadnapokkal kompenzálják.
Dániában hatékonyabb a boldog munkaerő
Sok más országgal szemben a dánok nem hisznek az agyonhajszolt munkaerő hatékonyságában. Szerintük aki vidámabban húzza az igát, az igenis hosszú távon produktívabb. A családi egyensúly megtartása végett már péntek kora délután kiürül a legtöbb iroda, hiszen a munkavállalók nagyfokú bizalmat élveznek: nincs mikromenedzsment, mindenki önállóan osztja be a feladatait, a rugalmas munkarend pedig garantálva van.
Nem véletlen, hogy Dánia rendszeresen a világ legboldogabb országai között szerepel – miközben gazdaságilag is kimagasló teljesítményt nyújt.
A norvég olaj mégsem egészségtelen
Norvégia az a szerencsés kitüntetett, ahol az olajból befolyó bevételek és a magas GDP lehetővé teszik a magas életminőséget extra munkaórák nélkül.
A modell alapja az állam és a szakszervezetek szoros együttműködése.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az esti és hét végi munkavégzés erősen korlátozott, a túlórát pedig nagyvonalúan megfizetik: akár 40–100 százalékos pótlékkal, és évente legfeljebb 200 óra engedélyezett. Elterjedt a távmunka és a rugalmas kezdés, így a szülők gond nélkül el tudnak menni az iskolai és óvodai programokra.
Ausztria a pihenés hazája
Van olyan ország, ahol rövidek a munkanapok, és van olyan, ahol be sem kell menni.
Ausztria a maga 38 fizetett szabadnapjával magasan viszi a prímet.
A törvény szerint minden munkavállalónak évi öt hét fizetett szabadság jár, ehhez pedig 13 hivatalos ünnepnap társul, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. A pihenést szigorú szabályok védik: két munkanap között 11 óra kötelező pihenő jár, a túlórát pedig a dolgozó akár indoklás nélkül is visszautasíthatja 10 óra felett.
Izlandon a sikerhez csak négy nap kell
Izlandon 2015 és 2021 között a világ egyik legambiciózusabb kísérletében vizsgálták a négynapos munkahét hatékonyságát, amely messze túlteljesítette az elvárásokat.
Az eredmény: ma már a munkavállalók 80–90 százaléka heti 35–36 órában dolgozik fizetéscsökkentés nélkül. A fordulatot nem törvényekkel kényszerítették ki, hanem kollektív szerződések révén tették általánossá, így a rövidebb munkaidő gyorsan beépült a mindennapokba. Ráadásul nem csupán ,,összenyomták" a negyven órát, hanem optimalizáltak: búcsút vettek a felesleges meetingektől, átszervezték a munkafolyamatokat, és a számok magukért beszélnek. A termelékenység megmaradt, a gazdaság növekedett, a munkanélküliség pedig továbbra is alacsony.
Ha kíváncsi vagy, melyik országokban lehet a legjobban megélni magyar fizetésből, olvasd el korábbi cikkünket!
