BUX 38,644.57
-1.50%
BUMIX 3,853.23
+0.02%
CETOP20 1,945.79
-0.35%
OTP 8,530
-5.33%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-1.40%
+0.42%
ZWACK 17,450
+0.29%
0.00%
ANY 1,600
-0.62%
RABA 1,145
-1.72%
0.00%
-3.62%
-1.35%
+0.47%
0.00%
-5.14%
-1.90%
0.00%
-0.54%
OTT1 149.2
0.00%
-2.24%
MOL 2,560
+2.24%
+0.77%
ALTEO 2,270
+3.18%
0.00%
+1.87%
EHEP 1,545
-3.13%
0.00%
+0.79%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.35%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-1.16%
-7.46%
0.00%
+0.96%
NUTEX 10.85
+2.36%
GOPD 12,000
0.00%
OXOTH 3,700
+9.79%
+4.53%
NAP 1,188
-1.49%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Pénz- és tőkepiac

Különös boldogságindex: évi 100 ezer dollárt ér a jó házasság

A „pénz nem boldogít” tézis tudományos igényű igazolását már több közgazdász is kipipálta – írja összeállításában a Figyelő. Richard Easterlin, a Iniversity of Southern California professzora bő három évtizede fedezte fel az azóta csak Easterlin-paradoxonként emlegetett jelenséget, amelynek lényege, hogy az anyagi jólét bizonyos fokát elérve újabb és újabb pótlólagos jövedelmek már nem tesznek hozzá érdemben az emberek boldogságérzetéhez.

A felfedezés magyarázata lényegében a mikroökonómiából ismert Gossen első törvényével magyarázható, amely leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy míg az első egy-két szelet csokoládét nagyra értékeljük, az újabb és újabb falatok – telítettségünk fokozódásával – már mind kevesebb jelentősséggel bírnak.

Richard Layard, a London School of Economics vezető közgazdásza nem kevesebbet állít, mint hogy a jövedelem növekedése sokkal nagyobbat lendít a boldogságon a szegény országokban, mint a gazdagokban. Vagyis, ha a pénz a gazdag embertől a szegényhez vándorol, ezzel a szegény több boldogságot nyer, mint amennyit a gazdag elveszít.

Kutatások bizonyítják, hogy az emberek inkább az elégedettség alacsonyabb foka mellett teszik le a voksukat, ha ezáltal társaikhoz képest előnyösebb a helyzetük, mintsem egy abszolút értékben magasabb, de a többiektől elmaradó rosszabb nívót választanák. „Vagyis boldogságot mások rovására nyerünk” – fejezi be gondolatmenetét Layard.

Andrew Oswald és David Blanchflower közgazdászok tanulmányukban kifejtik, az amerikaiak esetében a boldogságot erőteljesen befolyásoló faktorok között egyebek között a munkanélküliséget s a bőrszínt tartják relevánsnak.

Modelljük alapján odáig merészkedtek, hogy kijelentsék: évi 60 ezer dollár elegendő ahhoz, hogy valakinél a munkanélkülivé válás gyötrelmeit ellentételezze, és ennek alig a feléért már az is „elvárható”, hogy valaki ne érezze rosszabbul magát a színes bőrében, mintha fehérnek született volna. Ám a két közgazdász szerint fordítva is működik a dolog: a kiegyensúlyozott házasságért például akár évi 100 ezer dollárról is hajlandóak lemondani az amerikaiak.

S bár számos kísérlet és mérési technikai készült a boldogságindexek kimutatására, azoknak elterjedése egyelőre várat magára, létjogosultságuk ugyanis igencsak megkérdőjelezhető. A szakmai bírálatok főként azt kifogásolják, hogy az empirikus kutatások lecsupaszítják a boldogságfogalmat valamely „anyagiasság” köré, holott az ember elégedettsége, boldogsága sokkal inkább múlik az élet értelmének megtalálásán, az ennek megfelelő cselekvés sikerén.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek