Nyitottnak kell maradni

- A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkáraként első közelítésben miben határozná meg e testületek szerepét, milyen kapcsolatot tartana gyümölcsözőnek a kamarák és a kormány között?

- A kamaráknak és a nemzeti kormányoknak természetes szövetségeseknek kell lenniük. A kamaráknak részt kell venniük azokban a vitákban, amelyek egy-egy ország helyzetét elemzik, és a kormányokkal közösen fel kell vázolniuk a lehetséges módosításokat, a különböző javaslatokat, sőt, ezek megvalósításából is ki kell venni a részüket. Különösen manapság, amikor nemcsak Magyarországon, hanem a világ valamennyi országában folyamatosan újabb és újabb reformokra van szükség. A fejlődés olyan üteművé, a globalizáció olyan egyetemessé vált, hogy a különböző – pozitív és negatív – változások mind sűrűbben éreztetik hatásukat. Rövid időn belül nehéz jó válaszokat találni, ám sajnos pontosan erre van szükség. Olyan helyzetekben pedig, amikor gazdasági válság vagy recesszió veszélye fenyeget, különösen fontos az építő jellegű párbeszéd a kormány és a cégeket, vállalkozókat képviselő kamarák között.

- Magyarországon sokszor úgy érezzük: már a helyzet értékelésében sem lehet közös nevezőre jutni. Feladata-e a kamaráknak az, hogy elemzéseket, kutatásokat végezzenek a gazdaság helyzetéről, és mit tehetünk akkor, ha ezekből egészen más kép rajzolódik ki, mint a kormányzati előrejelzésekből?

- Nagyon helyes, ha a kamara felméréseket, elemzéseket készít. Sőt, a kormányon és a kereskedelmi kamarán túl ez bizonyos értelemben a vállalkozásoknak és a civilszervezeteknek is kötelességük. Az természetes, hogy a helyzetet mindenki a saját érdeke, szájíze szerint értékeli. Ezért is olyan fontos, hogy megosszuk a különböző eredményeket, véleményeket egymással, és konszenzusos alapon hozzuk meg a komolyabb döntéseket. Ez különösen igaz a hosszú távú szerkezeti reformok esetében, amelyeket közmegegyezés nélkül szinte lehetetlen végigvinni.

- Márpedig a reformokat sokszor heves viták kísérik, és a szándékok mögött igen különböző nézetek, meggyőződések húzódnak meg. Így nem sok esély van a megegyezésre…

- Jól tudom, hogy – akárcsak a világ sok más országában – Magyarországon is komoly vita folyik sok fontos kérdésről. Többek között arról is, mennyire legyen nyitott a gazdaság. Súlyos dilemma, hogy egy-egy ország mennyire váljon az élesedő nemzetközi verseny részévé, mint ahogy az is, hogy e verseny hatását a kormányok milyen mértékben és milyen eszközökkel igyekezzenek tompítani. Meggyőződésem: nincs más út, mint a teljes nyitás. Hosszú távon igen jelentős előnyök származnak abból, ha a kormány nem akadályozza, sőt elősegíti a nemzetközi befektetéseket, és szabadon áramolhatnak a termékek és a szolgáltatások is.

Ugyanakkor világszerte több országban látok a bezárkózásra, az erőteljesen protekcionista politika érvényesítésére utaló jeleket. Ezek igencsak aggasztanak, a határok „lezárása” ugyanis csak rövid távon hozhat előnyöket. Tisztában vagyok azzal is, hogy a nyitás kedvező hatása ezzel szemben sokszor csak hosszú évek múltán válik érezhetővé, miközben a rövid távú kedvezőtlen hatások igen hamar beköszöntenek. A helyzet azért is nehéz, mert az emberek ezekkel a gondokkal hamarabb találkoznak, mint a tartós előnyökkel, és a kormányok – lévén, hogy sorsuk a választókon múlik – kénytelenek számolni velük. Nehéz feladat az is, hogy a nemzeti kormányok figyelembe vegyék és a választókkal is megértessék a globális folyamatokat és kihívásokat, miközben ezek nagyon is hatással vannak az adott ország életére. Az üzleti szektorban komolyabb hagyománya van a hosszú távú, globális léptékű gondolkodásnak, ezért is fontos a párbeszéd a két szféra között. A megbeszélések eredményét ugyanakkor természetesen a feleknek kölcsönösen tiszteletben kell tartani.

- A fokozódó világméretű verseny ugyanakkor a cégekre is nehéz terheket ró.

- Valóban. Ahhoz, hogy egy cég versenyképes maradjon, a legújabb technológiákat, eljárásokat kell választania, adott esetben meghonosítania. Ilyenkor – vagyis amikor az új technika más országokból származik – különös jelentősége van a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának. Az ehhez szükséges szabályok Magyarországon adottak, ám fontos, hogy az állam gondoskodjon ezek szigorú betartatásáról is. Természetesen kimagasló jelentőségű a szakképzés és az oktatás minősége is. Tapasztalatom szerint Magyarországnak ezen a területen nincs oka szégyenkezésre, ám fontos a kutatás és a fejlesztés megfelelő mértékű támogatása is.

- Összességében hogyan értékelné Magyarország versenyképességét a globális színtéren?

- Magyarországon az utóbbi másfél-két évtizedben jelentős fejlődés zajlott le, és ez természetesen jó hír. Ám tudomásul kell venni, a javuló életszínvonallal, a bérnövekedéssel párhuzamosan Magyarország már nem képes vonzani, még kevésbé megtartani a kifejezetten az olcsó munkaerőre építő beruházásokat, ágazatokat. A versenyképesség megőrzéséhez tehát arra van szükség, hogy a bérekkel párhuzamosan emelkedjen az itt végzett munka minősége is. Vagyis jelentős forrásokat kell szánni az innovációra, a munkaerő képzésére. Törekedni kell arra, hogy modern beruházások telepedjenek meg Magyarországon, hogy a komoly jövő előtt álló húzóágazatok terén történjenek jelentős befektetések. Gondolok itt többek között a számítástechnikára és a telekommunikációra.

- Reform és versenyképesség – ez a két kérdés nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte égetővé vált. A robbanásszerű ázsiai fejlődés fényében hogyan vélekedik Európa helyzetéről és kilátásairól?

- Nemcsak Magyarország, hanem egész Európa tekintetében azzal kell számolni, hogy az egyszerűbb, összeszerelő-gyártó tevékenységek terén már nem lehetünk versenyképesek olyan országokkal szemben, mint Kína vagy India. Az EU valamennyi államának a szolgáltatások és a magas hozzáadott értéket előállító ágazatok fejlesztésére kell összpontosítani, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy már ezekben az iparágakban is komoly kihívással nézünk szembe. A különböző szolgáltató központokat jóval alacsonyabb ráfordítással, hasonló minőség biztosítása mellett már Indiában is le lehet telepíteni.

Jelenleg tehát nincsenek magától értetődő megoldások, a kérdésekre nem adhatók világos, minden más lehetőséget kizáró válaszok. Véleményem szerint azonban két dolog egészen biztosan előnyünkre válik: a szabad verseny és a nyitott gazdaság fenntartása. A globalizáció nagy kihívást jelent valamennyi állam számára, ám meggyőződésem, végül a cégek és a fogyasztók is nyertesen kerülnek ki az átalakulásokból. Az éremnek persze két oldala van: míg a fogyasztó jól jár a verseny erősödésével, ugyanő egy cég munkavállalójaként könnyen azzal szembesülhet, hogy a versenyhelyzet miatt veszélybe kerül az állása. Ez is jól mutatja, hogy mind az országoknak, mind a cégeknek, mind pedig az egyéneknek folyamatosan meg kell újulni, hogy megfelelhessenek az új kihívásoknak.

1980–1983 a Péchiney Saint Gobain kémiai részlegének stratégiai vezetője

1983–1989 vezérigazgató-helyettes, Thann et Mulhouse és Potasse et Produits Chimiques

1989–1996 vezérigazgató-helyettes, Rhône-Poulenc

1996–1997 a Rhône-Poulenc Italia vezetője

1997–2003 a Rhône-Poulenc (később Aventis) állandó képviselője Brüsszelben, a European Enterprise Group elnöke

2003–2005 vezető tanácsadó, Vivendi Universal

2005. július 1-je óta főtitkár, ICC

Tanulmányok:

L’Ecole de Physique et Chimie de Paris, mérnöki diploma

La Sorbonne, posztgraduális diploma, makromolekuláris kémia

L’'Université de Paris Dauphine, diploma, üzletvezetés

Kiss Roland Névjegy: Guy Sebban 1969–1980 kutató, Péchiney Saint Gobain (később Rhône-Poulenc)

1980–1983 a Péchiney Saint Gobain kémiai részlegének stratégiai vezetője

1983–1989 vezérigazgató-helyettes, Thann et Mulhouse és Potasse et Produits Chimiques

1989–1996 vezérigazgató-helyettes, Rhône-Poulenc

1996–1997 a Rhône-Poulenc Italia vezetője

1997–2003 a Rhône-Poulenc (később Aventis) állandó képviselője Brüsszelben, a European Enterprise Group elnöke

2003–2005 vezető tanácsadó, Vivendi Universal

2005. július 1-je óta főtitkár, ICC

Tanulmányok:

L’Ecole de Physique et Chimie de Paris, mérnöki diploma

La Sorbonne, posztgraduális diploma, makromolekuláris kémia

L’'Université de Paris Dauphine, diploma, üzletvezetés Cég: ICC – a kereskedelem első számú globális képviselője A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, ICC) a világ legnagyobb üzleti szervezete, amely több mint 130 ország sok ezer vállalkozását képviseli.

Az ICC-t 1919-ben, az amerikai kamara meghívására Atlantic Cityben tartózkodó üzletemberek, a legnagyobb magáncégek vezetői alapították. A cél a kezdetek óta változatlan: a béke és a stabilitás előmozdítása az üzleti tevékenységek összehangolásával, valamint a nemzetközi kereskedelem kibontakozása előtt álló akadályok felszámolása.

A tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának megteremtésén túl ennek fontos része a nemzetközi ügyletekre vonatkozó szabályok kidolgozása, többek között a szellemi tulajdonjogok védelme és a résztvevők felelősségének szabályozása. Emellett az ICC szeretné elősegíteni a kormányok közötti egyeztetéseket a klímaváltozás és a környezetvédelem kérdéseiben, javaslatokat és ajánlásokat dolgoz ki olyan területeken, mint az adózás, a befektetéspolitika, a biztosítás és a kereskedelemtechnika, valamint a vállalkozások részéről is elő kívánja mozdítani a fokozottabb társadalmi felelősségvállalást.

Fontos tevékenységi kör a nemzetközi választott bíróság működtetése is. A közeljövőben az ICC erősíteni akarja ázsiai jelenlétét, és ezeket az országokat is be szeretné vonni a kamara mindennapi működésébe.-->