MNB: Az inflációs célt rugalmasan követjük
A szerző szerint fontos látni, bármilyen is a monetáris, illetve az árfolyamrendszer, egy nyitott gazdaságban a monetáris politika felelősei nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne foglalkozzanak a valutaárfolyammal. A döntések meghozatalakor elemezni szükséges az árfolyam alakulását és az azt kiváltó tényezőket. Ez bőven belefér az inflációs célkövető monetáris rendszerbe, és nem minősül kettős – árfolyam és inflációs – célkövetésnek, csupán józan és körültekintő, a veszteségeket minimalizáló politikának.
A kamatdöntés szükséges értékelését megnehezíti, hogy a piaci eseményeket sokszor nem annyira a gazdaság jellemzői befolyásolják, hanem az, hogy mit várnak az elemzők és a befektetők az MT-től. Ha testület csupán arra figyelne, hogy mit áraz a piac, akkor egy elég veszélyes helyzet alakulna ki.
Az MNB inflációs jelentése bő fél százalékponttal magasabb éves átlagos inflációt prognosztizált 2009-re, mint korábban, illetve mint a 3 százalékos cél. A februári kamatdöntésnél figyelembe kelett venni, hogy az inflációs előrejelzés megemelkedését elsősorban az elhúzódó élelmiszerár-sokk és az energiaárak megugrása okozta. Másfelől viszont az ebből fakadó inflációs nyomás továbbhárításának és a várakozásokba való beépülésének a valószínűségét a történelmi mélyponton lévő belföldi kereslet illetve a visszafogott lakossági fogyasztás várhatóan jócskán mérsékli.
A jelenlegi kereslethiányos helyzetben a monetáris kondukciók túlszigorítása recesszióba lökheti a gazdaságot, aminek elkerülése ugyancsak monetáris politika feladata. A magyar gazdasági folyamatok alapján az inflációs cél elérésére 2009-ben a 7,5 százalékos jegybanki kamat emelése nélkül is lenne esély. A 3 százalékos inflációs cél, amit a kormány és a monetáris tanács közösen határozott meg 2005 nyarán, a gazdaság hosszabb távú fejlődését jellemző egyensúlyi inflációt hivatott képviselni.
