A szemünk láttára vásárolhatják fel a világ egyik legnagyobb futballcsapatát: őrült összeget kellene fizetni érte – ő lehet az új tulajdonos, de még nincs alku
Sport, kriptomilliárdosok, ipari dinasztiák, különleges szavazati jogok és olasz politika – sok minden mozgatja a Juventus-körüli szálakat. Egy azonban biztos: még a 2023–24-es szezon mélypontján is a Juventus bevétele 356 millió euró volt, ami a Deloitte globális futballklub-rangsorában a 16. helyre helyezte. Ez jól mutatja a klub értékét, elismertségét.
A Tether, a legnagyobb stablecoin-kibocsátó, 1,1 milliárd eurós készpénzes ajánlatot tett a 36-szoros olasz bajnok megvásárlására, amiben már rendelkezik 11,5 százalékos részesedéssel – ugyanakkor a maradék tetemes, csaknem 90 százalék megkaparintásához meg kell nyernie az Agnelli családot, amely ismert a Fiat autógyártó alapításában játszott szerepéről.
Az Agnellik több mint 100 éve irányítják a Juventust. Jelen pillanatban az Exor, a holdingtársaságuk ragaszkodik ahhoz, hogy a csapat nem eladó. Jó okai vannak annak, hogy a családi örökös, John Elkann, aki az Exort vezeti, elutasítsa a Tether jelenlegi ajánlatát.
A vállalata már most politikai támadások kereszttüzében áll amiatt, hogy megpróbálja eladni híres helyi újságjait, egy másik nemzeti bajnok eladása egy 11 éves, Salvadorban székelő kriptocégnek további politikai kockázatokat hozhat,
Ám a legfontosabb ellenérv, hogy a Tether ajánlata egyszerűen alacsony.
A globálisan elismert futballklubok ritka javak, és az árak az utóbbi időben meredeken emelkednek. Érdemes felidézni, hogy egy magántőke-cég, az Apollo 2,5 milliárd eurós értékelés mellett tudott részesedést vásárolni az Atletico Madridba. Ha ebből a logikából indulunk ki,
a Juventus legalább 2,1 milliárd eurót érhetne, de ha hosszú távú átlagokat nézzük, akkor karcolhatja a 3 milliárd eurót is.
Igaz, az Atlético szokatlanul jól menedzselt és nyereséges klub, míg a Juventusnak mostanában gyenge időszaka van. Hosszabb távon viszont a Juventus sokkal nagyobb márka. A közösségi médiában több mint kétszer annyi követője van, mint az Atléticónak, és az egyetlen olasz klub a globális top 10-ben.
Mélyebben nyúlhatna a zsebébe a Tether
Ebben a tekintetben a Tether úgy viselkedik, mint egy klasszikus kockázati befektető: kiválaszt egy nagy múltú, de nehéz helyzetben lévő céget, helyrepofozza, majd nagy haszonnal értékesíti.
Egy nagy különbség az alapforgatókönyvhöz képest azonban van: az Agnellik könnyebben kibírják a nyomást, mint egy normál cég. A családnak nagyjából 35 százalékos effektív gazdasági részesedése van a futballklubban.
A Tethernek bőven van kapacitása egy magasabb ajánlatra, de az erőforrásai nem végtelenek.
Most 20 milliárd dollár friss tőkét próbál bevonni befektetőktől, ami nehezebbé válik, ha a támogatók azt gondolják, hogy felesleges trófeákra pazarolja a pénzüket.
Elkann számára azonban egy jelentősen magasabb ajánlat elfogadása akár előnyös is lehetne, ugyanis demonstrálná, hogy az Exor törődik a kisebbségi részvényesekkel, és nem csupán egy családi játékszer.
Ugyanis ha mindenképpen megőrzi a „családi ezüstöt”, akkor az Exor kisebbségi részvényesei olyanok maradnak, mint a szurkolók egy Juventus-meccsen – szabadon kiabálhatnak a pálya széléről, de tehetetlenek a kimenetel megváltoztatásában.
