A szemünk láttára vásárolhatják fel a világ egyik legnagyobb futballcsapatát: őrült összeget kellene fizetni érte – ő lehet az új tulajdonos, de még nincs alku
Sport, kriptomilliárdosok, ipari dinasztiák, különleges szavazati jogok és olasz politika – sok minden mozgatja a Juventus körüli szálakat. Egy azonban biztos: még a 2023–24-es szezon mélypontján is a Juventus bevétele 356 millió euró volt, ami a Deloitte globális futballklub-rangsorában a 16. helyre helyezte. Ez jól mutatja a klub értékét, elismertségét.
A Tether, a legnagyobb stablecoin-kibocsátó, 1,1 milliárd eurós készpénzes ajánlatot tett a 36-szoros olasz bajnok megvásárlására, amiben már rendelkezik 11,5 százalékos részesedéssel – ugyanakkor a maradék tetemes, csaknem 90 százalék megkaparintásához meg kell nyernie az Agnelli családot, amely ismert a Fiat autógyártó alapításában játszott szerepéről.
Az Agnellik több mint 100 éve irányítják a Juventust. Jelen pillanatban az Exor, a holdingtársaságuk ragaszkodik ahhoz, hogy a csapat nem eladó. Jó okai vannak annak, hogy a családi örökös, John Elkann, aki az Exort vezeti, elutasítsa a Tether jelenlegi ajánlatát.
A vállalata már most politikai támadások kereszttüzében áll amiatt, hogy megpróbálja eladni híres helyi újságjait, egy másik nemzeti bajnok eladása egy 11 éves, Salvadorban székelő kriptocégnek további politikai kockázatokat hozhat,
Ám a legfontosabb ellenérv, hogy a Tether ajánlata egyszerűen alacsony.
A globálisan elismert futballklubok ritka javak, és az árak az utóbbi időben meredeken emelkednek. Érdemes felidézni, hogy egy magántőkecég, az Apollo 2,5 milliárd eurós értékelés mellett tudott részesedést vásárolni az Atletico Madridba. Ha ebből a logikából indulunk ki,
a Juventus legalább 2,1 milliárd eurót érhetne, de ha hosszú távú átlagokat nézzük, akkor karcolhatja a 3 milliárd eurót is.
Igaz, az Atlético szokatlanul jól menedzselt és nyereséges klub, míg a Juventusnak mostanában gyenge időszaka van. Hosszabb távon viszont a Juventus sokkal nagyobb márka. A közösségi médiában több mint kétszer annyi követője van, mint az Atléticónak, és az egyetlen olasz klub a globális top 10-ben.
Mélyebben nyúlhatna a zsebébe a Tether
Ebben a tekintetben a Tether úgy viselkedik, mint egy klasszikus kockázati befektető: kiválaszt egy nagy múltú, de nehéz helyzetben lévő céget, helyrepofozza, majd nagy haszonnal értékesíti.
Egy nagy különbség az alapforgatókönyvhöz képest azonban van: az Agnellik könnyebben kibírják a nyomást, mint egy normál cég. A családnak nagyjából 35 százalékos effektív gazdasági részesedése van a futballklubban.
A Tethernek bőven van kapacitása egy magasabb ajánlatra, de az erőforrásai nem végtelenek.
Most 20 milliárd dollár friss tőkét próbál bevonni befektetőktől, ami nehezebbé válik, ha a támogatók azt gondolják, hogy felesleges trófeákra pazarolja a pénzüket.
Elkann számára azonban egy jelentősen magasabb ajánlat elfogadása akár előnyös is lehetne, ugyanis demonstrálná, hogy az Exor törődik a kisebbségi részvényesekkel, és nem csupán egy családi játékszer.
Ugyanis ha mindenképpen megőrzi a „családi ezüstöt”, akkor az Exor kisebbségi részvényesei olyanok maradnak, mint a szurkolók egy Juventus-meccsen – szabadon kiabálhatnak a pálya széléről, de tehetetlenek a kimenetel megváltoztatásában.
