Olaj: 'ami a csövön kifér' - profitáljunk az olajlufiból!

Az indokok:

- az OPEC szerdai ülésén nemhogy nem emelte a napi kitermelési kvótát, de jelét sem adta a beszámolók szerint rövid távon emelésnek, arra hivatkozva, hogy az olaj ára rajtuk kívül álló tényezők miatt emelkedik, a világ piacain nincs olajhiány (azt elfelejtették hozzátenni, hogy a piac eleve nem várt kvótaemelést);

- az amerikai heti olajkészlet adatok jóval a várt alatt alakultak. A piac nyersolajkészletre a várakozás 2,4 millió hordó emelkedés volt, ezzel szemben a készletek 3,06 millió hordós csökkenést mutattak (az már senkit nem érdekelt, hogy a benzinkészletek 14 éves csúcson
vannak);

- állítólag Venezuela 10 darab tankot és a légiereje egy részét mozgósította a kolumbiai határ felé;

- a zöldhasú ismét rekordszintre gyengült az euróval szemben.

Az olaj áremelkedésének általános magyarázata az elmúlt egy-három évben a következők voltak:

- dollárgyengülés (az olaj dollárban jegyzett, így olcsóbb az olaj az Amerikán kívüli fogyasztóknak és vásárlóknak);

- geopolitikai kockázat (iraki, afrikai, közép-amerikai fegyveres konfliktusok);

- növekvő kereslet Amerikai és Ázsia részéről, világgazdasági boom;

- finomítói kapacitás hiány;

- csökkenő gazdaságosan kitermelhető készlet, alacsony szabad kapacitás, növekvő marginális kitermelési költség.

Az elmúlt 3 évben a dollár az 1,20-as szintekről 26 százalékkal gyengült, az elmúlt egy évben 16 százalékkal. Ezzel szemben az olaj az elmúlt 3 évben és az elmúlt évben is csaknem duplázást mutat. Ugyan a múlt héten az amerikai nyersolajkészletek csökkentek, az ellátás szempontjából fontos benzinkészletek viszont 14 éves rekordszinten állnak. Ráadásul most jönnek még csak a tavaszi finomítói leállások, amik a nyári felfutás előtt mérséklik az olajfelhasználást. A finomítói kihasználtság az év első két hónapjában messze a potenciális alatt volt.

Az elmúlt években a sokat szajkózott geopolitikai kockázat (fegyveres konfliktus) miatt gyakorlatilag 1 hordó olaj sem esett ki még a rövid távú ellátásból sem (ami kiesett, az főleg műszaki okok miatt, azonban azt is napokon belül pótolták). Irakban és Afrikában folyamatos a termelés a napi konfliktusos hírek ellenére.

Igaz ugyan, hogy eddig a kereslet növekedési üteme meghaladta a tényleges termelését (a potenciális termelést eddig sem) és a magasabb energiaárak eddig a várakozásokhoz képest kevésbé fogták vissza a felhasználást, az amerikai ingatlan- és hitelkrízis keresletcsökkentő
jele már mutatkozik (Amerikában a benzinkereslet az előző évhez képest mindösszesen 0.4 százalékkal nőtt). Nemhogy nincs már világgazdasági boom, de az elmúlt 5 év legnagyobb visszaesését prognosztizálják – mutat rá a Cashline brókerház elemzésében.

A marginális kitermelési költségek lehet, hogy elérik néhol az 50-60 dollárt hordónként, azonban ez akkor valós tényező, ha a világpiaci kitermelést a következő 1-2 évben kellene emelni 10-15-20 százalékkal. A szaúdi mezők önmagukban még hivatalos források szerint is képesek lennének akár 1-2 százalékkal növelni a kitermelést világpiaci szinten 10 dollárnál alacsonyabb költség mellett. Nem is beszélve arról, hogy az OPEC más tagországainak szabad kapacitása is jóval meghaladja a hivatalosan kommunikáltat. Igaz, az erős kartellérdekeket pedig Oroszország is támogatja. Márpedig olajhiány az OPEC véleménye szerint sincs.

Vagyis a fent említett tényezőkkel vajmi kis részben lehet már ilyen olajárakat magyarázni, a maradék minden bizonnyal spekuláció, az egymást gerjesztő nyersanyag lufi és dollárgyengülésre való felkészülés, valamint a piac más szegmenseiből ideáramló tőke. Amikor már az Exxon vezére is „őrültnek” nevezi az olaj jegyzését, akkor talán lehet benne valami.

Az olajlufi ellenére némileg kockázatosnak ítéljük meg az olaj short-ot (határidős eladását), hiszen a lufi attól lufi, mert irracionális, ugyanakkor az olajszektort bevonva a portfólióba a kockázat jelentősen csökkenthető. Az amerikai könnyűolaj és az olajszektor relatív árkülönbözete minden időperiódust (az általunk szemléltetett: 3 hónap, 1 év, 3 év) vizsgálva csúcson van.

Az olajszektor részvényeibe a legnagyobb jóindulattal is 60 dolláros olajár van mindösszesen beárazva (cash flow alapon) szemben a 100 dollár feletti olajjal! Ez a különbség soha nem volt ilyen magas. Valamelyiknek tehát közelíteni kell a másikhoz, közép távon nagy valószínűséggel az olaj, rövid távon ez lehet a szektor is első körben.

A Cashline által javasolt stratégia: határidős olajeladás olajszektor vétel mellett, ahol az értékarány 1:1. Önmagában olajshortot (határidős eladást) akkor javasolnak, ha megjelennek az első olajpiaci paradigmaváltásról szóló újságcikkek, vagy ismét elterjednek a 150 dolláros olajárat prognosztizáló ''elemzések''.