Diadalmenetben a hitelkártyák - készpénzfelvétel aranyárban

Napjainkra a 8,6 millió kibocsátott bankkártya 21 százaléka már valamilyen hitelkártya, és arányuk a debit (hagyományos bankkártya) kártyák arányának rovására folyamatosan nő.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) éves összesítései szerint míg 2003-ban a 6,6 millió bankkártya 85 százaléka volt debit, addig a 2004-es évben ezek száma ugrott meg jelentősen - akkor az Európai Központi Bank definícióihoz igazodva a hitelszámlához kapcsolodó, de kamatmentes periódus nélkül működő kártyák a debit kártyák között jelentek meg a statisztikákban, így arányuk 92 százalékra ugrott az összes plasztikon belül. A következő év azonban újra a creditek győzelmével zárult, 2005-ben az összes kártyán belül közel duplájára nőtt a hitelkártyák részaránya: 8-ról 14 százalékra. 2006-ban ez az arány már 19 százalék volt, és összesen 1,6 millió hitelplasztik volt forgalomban, míg a legfrissebb adatok szerint tavaly év végén 1,7 millió.

Bár a kölcsönplasztik népszerűségi mutatója folyamatosan ível felfelé, a nyugat-európai mértéket még a teljes kártyapiacot tekintve sem közelítjük meg: az egy főre jutó bankkártyák száma itthon 0,82, szemben az EU-átlag 1,38-al. Hitelkártyák esetén a különbség még nagyobb, amellett a kártyahasználati szokások tekintetében is van még hova fejlődnünk.

Bár kétségtelen, hogy a hazai hitelintézetek egyre többet tesznek a pénzügyi kultúra fejlesztése érdekében, a hitelkártyák robbanásakor a megfelelő kommunikáció a legtöbb esetben elmaradt, így a kártyát az ügyfelek többsége csak mostanában kezdi el arra használni, amire való.

Előnyei mellett ugyanis talán legnagyobb buktatója, hogy a készpénzfelvételt hitelkártyával aranyárban mérik a bankok, ami a kártyahasználók zömét utólag érinti kellemetlenül, pedig sokan még mindig erre használják. 

Emellett kritikus pont, a GVH által is gyakran vizsgált kamatmentes periódus, amire szintén inkább később, mint időben kezdték el felhívni a figyelmet a hitelintézetek.

Mindezek ellenére az ügyfelek egyre inkább igénylik a bármikor felhasználható, és utántöltődő kölcsönt, ami ugyan költségeit tekintve a személyi kölcsönökkel vetekszik, vitathatatalan előnye hogy igényelni csak egyszer kell, és mindig kéznél van.

A kényelemnek persze ára van, a fedezetlen hiteleknek pedig még inkább, így aki hitelkártyát igényel, annak nem árt tudni, hogy a kölcsön teljes hiteldíj mutatója (THM) általában 40-50 százalék között van, ami ugyan elmarad a piacon legdrágább hitelnek minősülő áruhitelekétől, de jóval több mint egy folyószámlahitelé, vagy egy szabadfelhasználású jelzáloghitelé. (Igaz, utóbbi fedezett hitel, így annak kockázata jóval nagyobb.)

A hitelkártyát terheli havi számlavezetési díj, a kártya éves kártyadíja, ami típustól függően szintén nagy szórást mutat pár ezer forinttól több tízezerig. (Igaz, utóbbiak már komoly presztízs kártyák díjai, amiből egyelőre igen kevés van forgalomban.) A standard díjakon túl a törlesztési késedelem, és a hitelkeret-túllépés sem olcsó mulatság, utóbbi több ezer forintra is rúghat havonta. Mindemellett komoly tétel a kamatmentes-periódus túllépése, ami ugyanis csak akkor kamatmentes, ha a meghatározott időszakon belül (általában 45, vagy 51 nap) az adós a teljes összeget visszafizeti. Részletfizetés esetén ugyanakkor a fennmaradó összeget már terheli a kamat. Nem beszélve a készpénzfelvétel díjairól, ami a hagyományos bankkártyák esetén elkért maximális tarifák akár sokszorosa is lehet.

A költségek ellenére a kényelmi szolgáltatás terjedése látványos, olyannyira, hogy a legtöbb hazai hitelintézet ma már nem csak egy, legfeljebb kettő klasszikus hitelkártyát kínál, hanem azokból is egyre többet, amellett ontják magukból a pluszszolgáltatásokat kínáló, kedvezményeket adó co-brand, vagy hűségkártyákat. Az elsők között volt a Citibank Malév Hitelkártyája, vagy a pontgyűjtéssel szintén repülőjegy kedvezményt nyújtó MKB-Lufthansa közös plasztikja. Üdítő színfolt volt a piacon a Raiffeisen hibrid kártyája, az Okoskártya, amely a hagyományos debit, és a credit kártyák tulajdonságait ötvözi.

A bank közlése szerint ilyen plasztikból már több tízezer fogyott, ami értékesítési stratégiájuknak is köszönhető, hiszen erre kiemelt figyelmet fordítanak. Tájékoztatásuk szerint a Raiffeisen hitelkártya üzletága az Okoskártya bevezetése óta dinamikusan nő.

A VGO kérdésére a hitelintézetnél a kártyahasználati szokások kapcsán elmondták: az ügyfeleknek csak egy része használja ki a kamatmentes vásárlási lehetőséget, de alapvető tendencia, hogy egyre több ügyfél használja tudatosan az okos- illetve hitelkártyáját (azaz a hitelkártyáját vásárlásra használja, és a kamatmentes időszak végéig visszafizeti a teljes elköltött összeget).

Hasonló tapasztalatokról számolt be a CIB Bank is, ahol, mint elmondták, ügyfeleik közel 45-50 százaléka minden hónapban, teljes mértékben megfizeti a bank számára a fordulónapon fennálló tartozás összegét, míg 50-55 százalékuk részletekben fizeti vissza tartozását. Általánosságban megállapítható, hogy a klasszikus hitelkártya-birtokosok (nagyobb hitelkerettel rendelkezők) körében alacsonyabb a résztörlesztést teljesítők aránya, ők sokkal inkább igyekeznek a hitelkártya, nyújtotta kamatmentes periódust kihasználni - tudtuk meg a CIB-től, ahol hitelkártyahasználat szempontjából különböző viselkedésmintákat (mikroszegmenseket) különböztetnek meg.
 
Vannak a klasszikus használók, akik a hitelkártyával havonta folyamatosan vásárolnak (és csak vásárolnak) és fennálló tartozásukat havonta a fizetési türelmi időben teljes egészében visszafizetik. Így a hitelkártya által nyújtott kamatmentességet használják ki.

Másik csoportba tartoznak azok, akik nagyobb értékű tárgyi-eszközt vásárolnak. Ők sokat/nagy összegben vásárolnak, jellemzően a hitelkeret mértékéig (vagy ahhoz nagyon közel alakul a keret kihasználtság). A fennálló tartozást részletekben fizetik vissza. A részletfizetés a bank szempontjából nem minősül késedelemnek. Késedelmes fizetésnek azt tekintjük, ha az ügyfél a megadott fizetési határidőn túl fizet.

Végül a készpénzfelvevők, akik annak ellenére, hogy a hitelkártya elsősorban vásárlásra szolgál, ezen szegmensbe tartozó ügyfeleink  elsősorban készpénzfelvételre használják a hitelkártyát. Jellemzően nagyobb összegeket vesznek fel készpénzben, amelyet néhány hónapig kis összegű részletekben törlesztenek (jellemzően a minimum havi fizetési kötelezettséget teljesítik), majd ezt követően a teljes tartozást egy összegben visszafizetik. Tapasztalataik szerint ők jellemzően egyéni vállalkozók, akik forgóeszközhitelként használják a hitelkártyát.

A Budapest Bank kártya üzletága szerint a hitelkártyák iránti kereslet növekedésében nagy szerepe van a hitelkártyákhoz kapcsolódó banki kedvezményeknek is. Mint mondják, az ügyfelek egyre nagyobb köre kezeli magabiztosan a kártyákat, és kialakult egy jól körülírható kör, akiknek már nem csak egy hitelkártya lapul a pénztárcában. Ennek vélhetően az az oka, hogy az ügyfelek megtanulták a kártyákat használni, és a különböző szolgáltatók által nyújtott kedvezményeket kombinálni.