Rekordütemben zúdul ki a pénz az európai részvény- és kötvényalapokból

A Financial Times negyedéves alapkezelői felmérése szerint, amely a Lipper globális alapkezelő-minősítő csoport adatait idézi, a befektetők az idei első három hónapban nettó 75 milliárd euró tőkét vontak ki az európai részvényalapokból, a tavalyi egész évi 7 milliárdos nettó kivét után.

Az elemzés megjegyzi, hogy még az internetes vállalati tőzsdei árfolyambuborék kipukkadása utáni depresszió mélyén sem fordultak soha mínuszba az európai részvényalapok nettó tőkeáramlásai naptári éves összehasonlításban; a 2002-es 41 milliárd eurós nettó beáramlás volt az akkori mélypont.

Ráadásul - az elmúlt évtized során első ízben - a befektetők most egyszerre fordítanak hátat a részvény- és a kötvényalapoknak; ez utóbbiakból az idei első negyedévben 30,7 milliárd euróval több tőkét vontak ki, mint amennyit újonnan elhelyeztek.

Az alacsony megtérülésű pénzpiaci alapokat kiszűrve a teljes európai alapkezelői ágazat nettó tőkevesztesége 2008 első három hónapjában 137 milliárd euró volt, vagyis több mint a kétszerese a 2007 utolsó negyedében mért 62 milliárd euró nettó mínusznak, és csak Magyarországon, Csehországban és Romániában mutatott többletet az alapok tőkeáramlási egyenlege, áll a Lipper hétfőn Londonban ismertetett negyedéves kimutatásában.

Korábbi londoni felmérések globális szinten is jelentős nettó tőkekivonásokat mutattak a befektetési alapokból.

Az egyik vezető nemzetközi portfolió-figyelő cég, az Emerging Portfolio Fund Research múlt havi jelentése szerint a befektetők 98 milliárd dollárral több tőkét vettek ki a globális részvényalapokból, mint amennyit újonnan befizettek. Ezekben az alapokban a tavalyi első negyedévben 19 milliárd dolláros nettó tőkebeáramlást, egy évvel korábban még 49 milliárd dolláros nettó beáramlást mértek.

A jelenség mögött más londoni elemzések alapján a kezelt tőke világméretű átcsoportosítása állhat, a nagybani likviditási válságtól - és annak inflációs, valamint dollárgyengítő hatásaitól - megrettent tőketulajdonosok ugyanis a részvény- és adósságpiacokról főleg árupiaci portfoliókba menekítik át a pénzt, ezzel is tovább hajtva a világméretű nyersanyagár-robbanást.

Az egyik vezető londoni befektetési ház, a Barclays Capital nemrég kiadott elemzése egyenesen "ördögi kör" kialakulásáról írt, megállapítva: a dollár gyengesége hajszolja felfelé az energiaárakat, mivel a portfolió-befektetők a nyersanyagokba menekülnek az infláció elől, különös tekintettel arra, hogy az amerikai reálkamat-szint 1980 óta most a legalacsonyabb.

A magas olajár miatt az euróövezeti jegybank és más, inflációkövető jegybankok vonakodnak attól, hogy kövessék a Federal Reserve enyhítési kurzusát. Ráadásul a drága olaj korlátozza az amerikai kereskedelmi hiány csökkentésének lehetőségét, azzal együtt is, hogy az amerikai gazdaság lassul, mivel a romló olajegyenleg semlegesíti az olajon kívüli kereskedelem mérlegének javulását.

Mindezek a tényezők még lejjebb nyomják a dollárt, és a visszahatási mechanizmus folytatódik, állt a Barclays Capital londoni elemzésében, amely szerint a dollárgyengülés és az olajdrágulás egymást erősítő folyamattá vált.

A Királyi Külügyi Intézet - londoni székhelye után közkeletű nevén Chatham House - által összeállított, nemrég közölt elemzés szerint is tömegesen menekülnek az árupiacokra a befektetők a dollár árfolyamzuhanása, valamint a részvény- és adósságpiacok gyengülése elől, és ez a spekulációs elem - a mind gazdagabb felzárkózó gazdaságok egyre növekvő élelmiszerkeresletével és a bioüzemanyag-termeléssel együtt - hozzájárult az elmúlt három évben a globális élelmiszer-árszint 83 százalékos emelkedéséhez.