Tombol a vihar a pénzpiacokon, a kínai összeomlás jelzés

A tomboló infláció nem csak az árszínvonal-emelkedést takarja, hanem az amerikai pénzügyi válsággal az a bizalmi tőke (bankok, szabályozó hatóság- bankok, és vállalatok bankok között) is elinflálódott, ami közgazdaságilag nem megfogható, de egy általános
krízisben kohéziót és kapaszkodót jelenthetne.

Azt hallhattuk a nemzetközi médiában március közepétől kezdve, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk, ami a pénzügyi krízist és a leírásokat, veszteségeket illeti. Nos, a brókerház meggyőződése, hogy még nem érkeztünk a turbulencia utolsó fázisához (hacsak nem az elmúlt napokban elindult piaci folyamatok nem vezetnek egy végső megtisztuláshoz).

A világ – és főleg Amerika – az elmúlt 30 évben felvirágzó tőkeáttételes pénzügyi innovációja, a pénzteremtés egykor még egészséges és szabályozott multiplikatív fejlődése kilépett saját keretei közül és az elmúlt években hitellel finanszírozott szabályozatlan pénzügyi pilótajátékká fújta fel magát.

Nincs újabb szint, aki ebbe be tudna szállni, és tovább fújná. A jelenlegi krízisben a hagyományos tőkemegfeleltetési kritériumok és monitoring rendszer csődöt mondott, ugyanis a nem szabályozott piaci és a strukturált termékeket nem volt képes beértékelni, a tényleges likviditási kockázatot jelentősen alulbecsülte.

Ha józan ésszel belegondolunk, valószínűleg szükség lenne a több-tízezer milliárd dollár értékre rúgó piacokat szabályozni (pl. credit default swap), a fedezeti követelményeket felülvizsgálni, a befektetési bankok jogköreit és jogosítványait szőkíteni és nem utolsó sorban
bevezetni egy Basel 3-t (standard banki szabályozás), ami a pénzügyi intézményeket nem csak kvantitatív, hanem kvalitatív alapon is figyelemmel tartaná.

Nagy kérdés, hogy a piacok ki tudják-e heverni a jelenlegi pénzügyi krízist. Ez akkor képzelhető el, ha a nagy gazdasági blokkok és a pénzügyi döntéshozók, élükön a központi bankokkal összefognak. Ugyanakkor ennek az a veszélye, hogy a pénzügyi rendszer ellenőrzése lényegében nem biztos, hogy megváltozik, hanem egy újabb eszközlufi korszakába léphetünk (2009-2010-tıl), ami előtt persze óriási turbulenciát fognak mutatni a piacok, rövid távon nemigen van kiút.

Idő kérdése, hogy az áru- és olajpiacon tapasztalt túlhevült várakozások és irracionális ideák mikor térnek vissza földközelbe. Minél hamarabb jön egy nyersanyagár zuhanás, annál nagyobb az esélye annak, hogy a további eszközár-esések megtalálják az aljukat, ami nem
jelenti azt, hogy innen majd csak meredeken felfelé vezet az út.

Emellett persze az amerikai ingatlanpiacnak is padlót kellene fogni minél hamarabb, mert ha az ingatlanárak esése nem áll meg, akkor a befektetési házak kényszereladásokba kezdhetnek minden eszköz piacán, ami a 60 ezer milliárd értékű CDS-piacot is újabb krízisbe
kormányozná, innen pedig már a Fed sem mentheti meg a bankokat, mert újabb több ezer milliárdos pénzpumpával a dollár összeomlana.

A dollár az amerikai gazdaság helyzete következtében nem valószínű, hogy drasztikus erősödésbe kezdene, igaz a további gyengülés sem egyértelmű, mert szép fokozatosan a válság egyre inkább az eurózónában is érződni fog. Ezért a legvalószínűbb szcenárió
talán az, hogy a zöldhasú gyenge marad az euróval szemben, ami segít finanszírozni az amerikai külkereskedelemi hiányt – véli a Cashline.