Úgy tűnik a piacok hallgatnak Jean-Claud Juncker szavára, és szabadulni kezdenek euró eszközeiktől, amelynek hatására a távol-keleti devizák emelkednek meredeken, de a dollár is erősödött az euróval szemben. (A zöldhasú a távol keletiekkel szemben viszont már gyengült a globális befékeződés logikájának köszönhetően). A dollár-euró árfolyam 10 havi rekord mélybe zuhant: 1,4214-es értékig, de devizapiaci elemzők szerint az elkövetkező hónapokban elérheti a közös pénz az 1,40-es lélektani határt is.
A lassulástól való félelem erősíti a carry-trade devizákat: a japán fizetőeszköz például 13 havi csúcsra erősödött az euróval szemben: 150,60 jen egy euró (ez 3,6 százalékos erősödés), és a dollárral szemben is erősödik: 105,67 jen egy dollár, ami 6 heti mélypont az egyébként szárnyait bontogatni igyekvő amerikai pénznek.
Érdekes helyzet alakult ki Dél Koreában is, ahol a nemzeti banknak kellett közbeavatkoznia, hogy megakadályozza a won zuhanását, a 90-es évek rossz élményeinek árnyékában. A bank vásárolja fel a koreai pénzt, amelynek hatására 1 százalékot tudott felkapaszkodni a won 1,11795-ig a dollárral szemben. Közben a koreai nemzeti banki tartalék 21 milliárd dollárral csökkent le az elmúlt öt hónapban, felidézve az 1997-es helyzetet, amikor a won elvesztette értékének a felét, és az IMF-nek kellett kisegítenie az országot, hogy fizetni tudja külső adósságát. A relatíve erős dollár hatására esnek a nagy mezőgazdasági termelők – Ausztrália és Új-Zéland – devizái is, két éves rekord mélybe taszítva pénzeiket.
