Új stratégiát követel a piac

A globális pénzügyi válság gyökeresen átalakítja a magyar lízingpiacot. Számos társaság korábbi stratégiája ugyanis a megváltozott környezetben nem lesz működőképes – fogalmaz Kiss Zoltán, a Hypo Alpe-Adria Leasing vezérigazgatója –, annak ellenére sem –, hogy az állami segélycsomagoknak köszönhetően a banki anyacégek helyzete konszolidálódik. A pénzügyi válságot követő recessziótól, majd erre visszavezethetően a vállalati csődöktől való félelem miatt a hitelforrások továbbra sem lesznek könnyen elérhetők.

A válság miatt az osztrák Hypo csoport is módosított a stratégiáján, ez „úttörőnek” tekinthető, de semmi esetre sem egyedülállónak a piacon – hangsúlyozta a magyar lízingcég vezérigazgatója, hozzátéve: a korábbi „piacrészszerzés” és „növekedési” szemlélet helyett a kihelyezett összegre eső profitabilitás nagyságára, a költséghatékonyságra és a kockázat minimalizálására helyeződik a hangsúly.

A projektfinanszírozási piacot egészen 2008. szeptember végéig komoly banki verseny jellemezte, s miután nagyobb volumenű ügyletekkel komoly növekedést lehetett elérni, egyre alacsonyabb marzsokon köttettek az üzletek. Jelenleg az számít, milyen stabil a társaság tőkeszerkezete, milyen ROA, ROE mutatókat tud felmutatni, s már korántsem az, hogy éppen a második vagy az ötödik helyen áll-e a piaci rangsorban.

Sokatmondó, hogy míg pár hónappal korábban közép- és hoszszú távra Euribor + 0,1–0,5 százalékon jutottak külső forráshoz a bankok, a banki hátterű lízingcégek, addig a prémium mértéke jelenleg 1,5–3 százalékra emelkedett, egyúttal a stratégia átgondolására késztetve a piaci szereplőket. Míg nemrég ezek a marzsszintek a projektfinanszírozást jelentették, ma már inkább a házibanki kölcsönöket jellemzik. Ráadásul az ügyleti futamidőnek megfelelő refinanszírozás biztosítása is előtérbe került, ez pedig tovább növeli a felárat. Jelenleg egyetlen piaci szereplő sem mer – s ez igaz a legnagyobbakra is – 10 millió euró feletti új ügyleteket kötni, még nagyobb marzzsal sem, inkább kivár az év végéig.

A Hypo csoport is olyan szegmenseket vizsgál meg, amelyeknél a megemelkedett finanszírozási költségek a kockázat növelése nélkül elérhetők. Ebbe a körbe a kkv-k mellett a lakossági, illetve az olyan nagyvállalati ügyfelek kerülhetnek, ahol az egyéb jutalékjellegű bevételek nagyobb hangsúlyt kapnak – magyarázta Kiss Zoltán, aki szerint az irányváltás a többi bankcsoportot is jellemezheti majd.

Kérdés azonban, a magasabb marzsszemlélet hogy „fér össze” a bankcsoportok óvatosabbá váló magatartásával, amely a hitelezési folyamat szigorítását, a kockázatvállalási hajlandóság mérséklődését takarja. A bankok is az ügyfelekből élnek, s az új piaci helyzet megköveteli, hogy új szemléletre váltsanak – reagál a felvetésre Kiss Zoltán. Várhatóan megnő az állami garanciavállalás súlya, míg házon belül átcsoportosításra kerülhet sor az egyes finanszírozási típusok között. Ennek következtében a figyelem a lízing felé terelődik, amely finanszírozási forma állami segítségnyújtás nélkül is működik.

A lízing szerepe különösen a kis- és középvállalati ingatlanfinanszírozás terén erősödhet, ez érdeke mind a banknak, mind az ügyfélnek. Finanszírozói szempontból kisebb kockázatúnak számít a lízing, mivel a futamidő végéig a lízingbe adó a tulajdonos, ez pedig egy esetleges felszámolásnál fontos fegyvertény. Ügyféloldalról lényeges, hogy itt – mivel maga az eszköz az ügylet fedezete – kiegészítő fedezet bevonására általában nincs szükség, s az eszköz értékéhez viszonyítva magasabb finanszírozási hányad érhető el, ráadásul hoszszabb futamidővel. (Az önerő mértékében jellemzően 10 százalékpont különbség van a hitel és a lízing között, az előbbi átlagosan 30-40, az utóbbi 20-30 százalék.) A lízing mellett szól az is, hogy nincsenek rejtett költségek – mint például kezelési, illetve a hitel esetében előírt kötelező számlavezetési díj –, és ez jelentős megtakarítást jelent. S bár az illeték mértéke kedvezőtlennek tekinthető, a jelentősége kezd marginálissá válni, főként, hogy többek számára ez lehet az egyetlen esély a külső forráshoz való hozzájutáshoz. Bár a bírálati folyamat a bankcsoport sajátosságaiból adódóan hasonló a hitel és a lízing esetében, ráadásul a szigorítás ezt a területet sem kerüli el, ugyanaz a hitelelbíráló bizottság elutasíthatja egy adott vállalat hiteligényét, ám zöld utat adhat a lízingfinanszírozásnak – mutat rá Kiss Zoltán.

Ez a szemléletváltás jellemzi a Hypo Alpe-Adria Leasinget is, az ügyleteket hitel helyett a lízing irányába viszik el, és nagyobb teret kapnak a kis és közepes volumenű ügyletek 2009-ben. Az ingatlan, ha lízingelik az ügyfelek, korántsem veszélyes üzletág, ráadásul a legjobb fedezetnek számít, főként, mert a magyar ingatlanpiac nem túlárazott, szemben néhány kelet-közép-európai országéval – vetette fel a vezérigazgató.

Ami a jövőbeni terveket illeti, a lízingcégnél az ingatlan aránya 60 százalékra mérséklődik a mostani 80-ról, míg az eszközfinanszírozás 40-re nő. Ezen belül egyharmadot tesz ki a hajó, a repülő, amely stabil területnek számít Kiss Zoltán szerint, s hasonló arányt képvisel majd az egészségügyi berendezések lízingje is – e szegmensben, válság ide vagy oda, bőven van mit fejleszteni. VG