A válság miatt bajba kerülő, jelzáloghitelesek támogató program eredeti verzióját a Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium (Housing and Urban Development – HUD) dolgozta ki. A három éves program keretében mintegy 400 ezer nehézségekkel küzdő jelzáloghitel után fizettek volna támogatást. Csakhogy az októberi indulás óta mindössze 312-en jelentkeztek a segélyért, amelynek megszerzése drága és körülményes – írja a Washington Post.
"Az emberek nem értik meg, hogy a Kongresszus tette fel az i-re a pontot ebben az ügyben és ők tették nehezen használhatóvá a támogatást" – szögezte le Steve Preston, a HUD minisztere, aki kudarcnak tekinti a programot.
Barney Frank szenátor elismerte, hogy az elfogadott program nem megfelelő, de szerinte ennek a Bush-kormányzat az oka. Mint mondta, a kormány részéről nagy volt rajtuk a nyomás, hogy a tervezet szabályait szigorítsák, ezzel csökkentve a költségeket. A pénzügyi bizottságot vezető Frank szerint a Bush-kormány ellenkezése nélkül sokkal jobb törvény születhetett volna.
A segélyezési rendszer lényege az lett volna, hogy módosítsa azoknak a lakástulajdonosoknak a hitelfelvételeit, akik esetében a felvett jelzáloghitel értéke magasabb az ingatlanénál (negative equity). A cél: fix kamatozású, harminc éves futamidejű hitelekre váltani a korábbi kölcsönöket. A program végrehajtására kijelölt FHA az elfogadott törvény értelmében csak az ingatlanok 90 százalékára felvett hitelre vállalat volna garanciát, így a hiányzó 10 százalékot a hitelfelvevőknek kellett volna biztosítaniuk, ez pedig a jelek szerint csak keveseknek sikerült.
A HUD nyomására a múlt hónapban változtattak a szabályokon, így már az ingatlanok értékének 96.5 százalékát garantálja a program – a döntés hatása egyelőre nem ismertek. Más hiányosságok is felmerültek: a résztvevőknek magas ügyintézési költségeket kell fizetniük és ha az ingatlan értéke megnövekedett, az eladást követően a növekményen a kormányzati szervezettel kell osztozniuk.
A kölcsönszervezésért felelős FHA vezetője megtapasztalhatta, milyen a közhangulat a programmal kapcsolatban, amikor – mint mondta – egy békés tájékoztató beszélgetés csaknem a tettlegességig fajult. Felháborodott hitelfelevők, ingatlanügynökök és tanácsadók tömegei fordultak eddig hozzájuk. Brian Montgomery szerint a Kongresszus két ellentétes filozófia között vívódva fogadta el a jogszabályt. Az egyik, hogy segítsenek annyi embernek, amennyinek csak tudnak. A másik, hogy fizettessék meg velük a károkat, hogy érezzék: ők is tehetnek a helyzetről. A szenátorok a középutat választották, ez viszont nem működőképes.
