Meghosszabbítanák az árfolyamzuhanásra játszó "short" eladások tilalmát

A londoni Cityben szeptember 19-én lépett érvénybe az utóbbi évtizedek legradikálisabb piaci rendteremtő intézkedése, amellyel a brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) ideiglenesen megtiltotta a befektetőknek új short - vagyis árfolyamesésre spekuláló - pozíciók felvételét, illetve a már meglévő ilyen nettó pozíciók aktív továbbépítését a tőzsdén jegyzett pénzügyi vállalatok részvényeiben.

Az intézkedés 120 napra szólt, vagyis hatálya január 16-án lejár. John McFall, a londoni parlament pénzügyi bizottságának kormánypárti elnöke azonban a pénteki Financial Timesnak azt mondta: a piaci helyzet nem javult elégséges mértékben a tilalom elrendelése óta ahhoz, hogy az intézkedés a kijelölt határnapon érvényét veszítse. Általános piaci és hatósági vélekedés szerint a londoni és a New York-i pénzügyi központokat sújtó, az 1920-30-as évek nagy depressziója óta szinte példátlan tőzsdei eladási rohamért - amelynek több brit és amerikai nagybank áldozatául esett - jelentős részben a short eladásra szakosodott spekulánsok voltak a felelősek, akik a kiszemelt, sebezhetőnek vélt cégek papírjainak árfolyamzuhanására vesznek fel rövid határidős pozíciókat.

A rövid eladási ügylet lényege, hogy kezdeményezője az eladási tranzakció megkötésének pillanatában, illetve a későbbi visszavásárlás időpontjában érvényes, reményei szerint akkor már alacsonyabb árfolyam különbségéből húz hasznot. Az ilyen - általában intézményi - befektető rendszerint végig birtokon kívül marad: meg sem vásárolja, hanem a tényleges részvénybirtokostól az ügylet zárásáig kölcsönzi az adott részvénycsomagot. Ha a "short seller" elszámítja magát, és az árfolyamok a tranzakció-láncolat két végpontja között emelkednek, veszít az ügyleten. Gyakran azonban az ilyen tőzsdei ügyletekre szakosodott befektetők gondoskodnak róla, hogy ez ne következzék be.

A piaci felügyeletek és a tőzsdei vállalatok gyanúja szerint a piacokon egy-egy vállalatról hirtelen elterjedő negatív híresztelések szerzői maguk a short pozícióban lévő befektetők, akik az adott cég megrendült helyzetéről szóló pletykákkal próbálják a nekik kedvező irányba, vagyis lefelé szorítani az árfolyamot. Általános piaci vélekedés szerint az árfolyamzuhanásra játszó befektetői körnek legalábbis jelentős része volt a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Lehman Brothers őszi összeomlásában, valamint a két utolsó, akkor még tisztán brókerprofilú Wall Street-i nagybank, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs részvényeinek meredek árfolyamzuhanásában.

A short ügyletek tilalmának bírálói azonban megkérdőjelezik az intézkedés hatékonyságát, mivel szerintük a bankpapírok tavalyi összeomlását jórészt nem az árfolyam-spekulánsok, hanem azok az egyéni befektetők okozták, akik a pénzügyi szektort elöntő pánik közepette egyszerűen ki akartak szállni a banki részvényekből. Az ezzel érvelők felidézik, hogy a bankpapírok árfolyamai szeptember óta is tovább zuhantak a Londoni Értéktőzsdén.

A Royal Bank of Scotland, a befektetők által legsúlyosabban kivéreztetett brit nagybank - amelyben a brit kormány 20 milliárd fontos életmentő tőkejuttatás fejében 57 százalékos részesedést szerzett, évtizedek óta az első bankállamosítást végrehajtva - a tilalom óta is egyharmados árfolyamveszteséget szenvedett el.

A pénzügyi szektort szorító, évtizedek óta példátlan válság közepette a tavalyi év egészében is a bankok voltak a londoni tőzsde legnagyobb vesztesei. Az HBOS jelzálogkölcsönző és a Royal Bank of Scotland egyaránt 90 százalékot, a Lloyds TSB 73 százalékot, a Barclays 70 százalékot gyengült 2008 eleje és vége között.