Ekkora arány ugyanakkor – tette hozzá – még kezelhető, bár a három hónapon túli késedelmes hitelek megtérülési esélye már igen csekély. A lakossági hitelportfólióval kapcsolatos kilátások szempontjából – mutatott rá az igazgató – kedvező, hogy a kölcsönök több mint fele mögött ingatlanfedezet is áll, és a hitel/hitelbiztosítéki érték arány is viszonylag alacsony, átlagosan 70 százalék környéki szinten mozog.
(Ez azt jelenti, hogy egy átlagos kölcsönnél a menekülési érték 70 százalékát adták oda az adósnak a bankok, így – ha csak nincs szó tömeges jelenségről – a kényszerértékesítés után többnyire veszteség realizálása nélkül tudják lezárni az ügyletet.)
A fogyasztási hiteleknél viszont már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Az autófinanszírozásnál nem volt jellemző a jelzálogkölcsönöknél megszokott konzervatív üzletpolitika – szinte nulla önerő mellett is hitelezték a gyorsan értéküket vesztő járműveket –, így a lízingcégeknek nagyon komoly veszteségeket kell elszenvedniük.
Az egyéb, klasszikus fogyasztási hiteleknél pedig még a jármű sem áll ott fedezetként az ügylet mögött, így a szolgáltatók kezében nem marad más eszköz, mint hogy töredékáron követeléskezelőknek értékesítsék a rossz portfóliót.
