Művészet a számítógépből
A mostani kiállításra – amely A próféták hazatérnek című sorozat 5. rendezvénye – több mint félszáz nagyméretű képet és néhány tucat rajzot választottak ki. A „digitális szépművészetként” definiált alkotások a dadaizmus, a szürrealizmus és a francia szimbolizmus hagyományait a pop-art szellemében viszik át a legmodernebb technikába. Nem ecsettel vagy más hagyományos festőszerszámmal készült képeket láthatunk a Váci utcai galéria falain, hanem vászonra készült digitális nyomatokat. A képek kiindulópontját Sárközy Pál fantáziarajzai képezik, amelyeket Hornung egészít ki fotó- és komputermanipulációval, majd a két alkotó közösen „csiszolja” véglegesre a digitális műveket. Így például a kiállítás egyik emblematikus alkotása, Nicolas Sarkozy portréja – amelyből mindössze három példány készült az elnöki beiktatás alkalmából, és ezek egyike sem eladó – mintegy nyolcvan gyerek- és felnőttkori arc- és csoportképből, illetve más vizuális elemből állt össze. A többi művön sosem volt helyszíneken megjelenő fantázialényekkel és elképesztő tárgyösszeállításokkal találkozunk; ezek zsúfoltsága, harsány színei és formái, illetve „komolytalansága” néha a reklámok, néha a street art világát idézik.
Az elkészült képekből általában hat jó minőségű és időtálló giclée-nyomatot készítenek, majd az alapul szolgáló fájlokat törlik. A vásznak hátoldalán a két művész szignója mellett – a sokszorosított grafikákhoz vagy a fotókhoz hasonlóan – a nyomat összpéldányszáma és az adott példány sorszáma is szerepel. A meglehetősen nagy méretű képek árai általában 1,1–2,3 millió forint között mozognak, míg a tussal vagy más rajztechnikával készült vázlatrajzok 350–800 ezer forintba kerülnek.
A kiállítás katalógusában Bizzer István művészettörténész úgy fogalmaz: a Sárközy–Hornung-féle digitális művészet „mindennapjaink médiaélményeinek továbbírásával, humoros kritikájával teremt zavarba ejtően ismerős világokat”. Nem mellékes, hogy mindkét alkotó a reklámszakmából érkezett, hiszen ezen a területen hamarabb polgárjogot nyert a számítógépes képmanipuláció, mint a képzőművészetben. A digitális technikák művészeti alkalmazásáról és az így készült művek megítéléséről évtizedek óta vitáznak művészek, kritikusok és esztéták, és természetesen a műgyűjtők körében is vegyes az efféle alkotások fogadtatása. Az Abigail kiállítása mindenképpen fontos impulzust adhat Magyarországon ennek a vitának, hiszen a Sárközy név – no meg a francia államfő és Carla Bruni portréi – a gyűjtőket és a tágabb közönséget egyaránt becsalogathatja a hazai piacon még eléggé szokatlan műfajt felvonultató tárlatra. Üzleti szempontból is hozhat eredményt a kiállítás: a február 7-i megnyitás óta eddig nagyjából fél tucat alkotást sikerült eladnia az Abigail Galériának.
Egy „üres zsebű emigráns”
Sárközy Pál 1928-ban született Budapesten, és 1948-tól él Franciaországban. Bár pénztelen bevándorlóként érkezett Párizsba, huszonhét évesen már saját reklámstúdiót nyitott, és a Diortól a L’Oréalig több vezető divatcéggel dolgozott együtt. Fiatalkori festészeti próbálkozásai után 2004-ben kezdett Werner Hornunggal közösen alkotni.
Tony Curtis is „hazatért”
Emlékezetes, hogy tavaly a Virág Judit Galéria mutatott be válogatást egy magyar származású híresség, Tony Curtis festményeiből. Az összesen hatvan olaj- és akrilfestményt, valamint egyedi és sokszorosított grafikát az amerikai színészlegenda önéletrajzi könyvének magyarországi premierje kapcsán állította ki az aukciósház.
