Lesz-e valaha bankadó?
Mindenesetre a Nemzetközi Valutaalap erre vonatkozó tervezete – amelynek kiadását a G7 és a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek csütörtök–pénteki washingtoni tanácskozása és egyúttal a szervezet közgyűlése előttre időzítették – az első többé-kevésbé konkrét tervezet az ügyben, és így kétségtelenül lökést ad a tavaly óta számos fórumon folyó vitának.
Az IMF által felvázolt banki adók egyike (FSC) pénzügyi válságkezelő alap létrehozását célozná, a másik (FAT) pedig a szektor nyereségének megsarcolására tenne kísérletet. A banki eszközök bizonyos körére szedett „stabilitási hozzájárulás” már létezik Svédországban, és az Egyesült Államokban, valamint Francia- és Németországban is napirenden van a bevezetése. Nagy-Britanniában a közelgő választások előtt mind a kormányoldal, mind a konzervatív ellenzék támogatja egy rendszerkockázati adó kivetését, feltéve, hogy az világszintű lesz, és így nem kerül hátrányba a londoni City.
Egyes európai banki vezetők – így Josef Ackermann, a Deutsche Bank vezérigazgatója – szintén támogatóan nyilatkoztak a közelmúltban. Az e heti washingtoni találkozóra készülve több amerikai és brit kormányforrás is reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy létrejöhet a világszintű bankadóra vonatkozó konszenzus. Ennek esélyét azonban csökkenti, hogy a G20 tagjai közül Kanada ellenzi a bankok megadóztatását, a feltörekvő országok álláspontja bizonytalan, és az európai kormányok is megosztottak a banki adó részleteit (például a beszedendő pénzek felhasználását) illetően.
