A hét közepén az úgynevezett put-call ráta mutatott tízéves rekordot, vagyis 10 éve nem látott mértékű azok aránya, akik a további emelkedésben bíznak (vagy az ellen fedeznek). Ma pedig a kisbefektetők hasonló mutatószáma jelzett soha nem látott szinteket. Nap elején minden hetedik árfolyam emelkedésre játszóra jutott egy esésre számító szereplő, ami nap végére 4 alá csökkent valamivel, de ez is csúcsnak számít, igaz adatsor csak 2006 elejétől áll rendelkezésre.
Ugyanakkor 2007 nyarán a bika piac zenitjén sem volt még közel ilyen érték sem (2.7). Ezek rövid távon mind óva intő jelek, amik napokon belül megállót sejtetnek a tőzsdéken, de mindenesetre jól látszik, hogy a lassú és folyamatos emelkedés szépen elvégzi munkáját, egyre több embert húz be a partvonalról, és egyre több pesszimista dobja be a törülközőt.
Két nagyágyú követel ma magának figyelmet az amerikai gyorsjelentési fronton. Az egyik a pénzügyi válságot igen csak megszenvedő és jelentős kormányzati segítséget kapó Bank of America (várt EPS: 9 cent, bázis: 44 cent) esetében fontos pont lesz a hitelportfólió minőségével kapcsolatos kérdés, illetve az, hogy milyen céltartalék képzési politikát folytat a menedzsment a jövőben.
Persze ezen adatok mindaddig szemfényvesztésként hatnak, amíg nem kell normális, piaci árazást alkalmazni a bank eszközökön, hisz akkor még mindig jóval nagyobb lehetne a probléma. Addig a kereskedési üzletág nyeresége fedezi a többi terület veszteségét, ahogy a többi nagybank esetében is, de a működés szempontjából kiemelt fontossággal bíró lakossági szegmens továbbra is csak vegetál.
A másik delikvens az ipari konglomerátumként is számon tartott General Electric (várt EPS: 16 cent, bázis: 26 cent), melynek pénzügyi ága szintén nyomott hagyott az elmúlt évek teljesítményén, de az ő esetében hasonló súllyal bírnak az egyéb divíziók is, mivel azok a gazdasági aktivitás hőfokáról is képet adhatnak.
