"Nekünk szerencsénk volt, öt perc alatt sorra kerültünk" mesélte a kapuban egy házaspár. Ők épp azért döntöttek úgy, hogy még csütörtökön eljönnek, mert úgy hallották, óráról órára nő a várakozó tömeg. „Féltünk, ha pénteken vágunk bele, sorra sem kerülünk” mondta a feleség. A fémérzékelős beléptető kaput kezelő biztonsági őr szerint a roham délelőtt 11 tájban tetőzött. „Az ügyfelek megtöltötték az egész várót, álltak végig a lépcsőn, a sor legvége kilógott az utcára” mesélte. Az ügyintézés azonban szemlátomást flottul halad. A leglassabb maradni akaró sem tölt három percnél többet az ablaknál, aki pedig kikészíti a személyijét, lakcímkártyáját, taj-kártyáját, akár másfél perc alatt is végezhet.

„Engem mondjuk külön vettek sorra, ezért egyáltalán nem kellett várnom” válaszolta a várakozási időt firtató kérdésünkre egy karon ülő kisbabás anyuka. Ő azért döntött úgy, hogy ha kell, babával, mert fölháborította az állami nyugdíjfolyósító propagandalevele. „Avval próbáltak „kecsegtetni”, hogy ha hagyom magam átterelni az állami nyugdíjrendszerbe, még özvegyi nyugdíjat is kaphatok” magyarázta, mi hozta ki a sodrából. „A jogaimat ismerem, az özvegyi nyugdíj mindenkit alanyi jogon megillet. Ha viszont ez a legcsábítóbb, amit ígérni tudnak, akkor biztos, hogy nem lehet majd a megtakarított nyugdíjat örökölni. Szerintem olyan keservesen nehéz pénzt megtakarítani, legalább amit eddig tagdíjként sikerült összegyűjteni, azt hadd örökölje a fiam” mondta, miközben visszacipzárazta a leendő örökösre az overált.

A tíz nyitva tartó ablak előtt idegesen sétált föl-le egy középkorú férfi. „Már bánom, hogy ilyen sokáig halogattam a nyilatkozást. Ha egy héttel ezelőtt észbe kapok, bármelyik reggel elintézhettem volna, most meg úgy kellett elkéredzkednem a munkahelyemről” ad magyarázatot, mitől is olyan bosszús. Dönteni persze nem volt könnyű, hiába próbálta kiszámolni, a maradással vagy az átlépéssel jár-e jobban. „Két honlap kalkulátorával is utánaszámoltam, de túl sok a bizonytalansági tényező.
Még a könyvelőmnek is kikértem a tanácsát, végül az egyik barátom győzött meg: ha csődbe is megy magánpénztáram, az állami akkor is átvesz, a maradásra viszont ez az utolsó esélyem”.

A fiatalabbak könnyebben veszik a döntést. „Az Alkotmánybíróságon úgyis elmeszelik az egész átléptetést , vagy ha ott nem, akkor Strasbourg-ban” mondta elmenőfélben. „Nekem még nem valami sok tagdíjam gyűlt össze az ING-nél, de akkor sem hagyom, hogy az állam rátenyereljen”, avval leoldotta láncot a kapu előtt hagyott biciklijéről.