Az úgynevezett "erős generációnak" a történelem talán legsúlyosabb nyugdíj-kihívásával kell szembenéznie világszerte. Régebben a legtöbb európai állam nyugdíjbiztosító rendszerét a bőkezű „kirovó-felosztó” (pay-as-you-go) megközelítés jellemezte, manapság a nemrég meghozott reformoknak köszönhetően ez a nagyvonalúság csökkent, és megnőtt a jelentősége a nem állami pilléreknek. Az Egyesült Államokban, a „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszer hazájában, a cégek kevesebb, mint 10 százaléka kínál már csak „szolgáltatással meghatározott” (DB) nyugdíj-formát, az Egyesült Királyságban az új tagok számára nyitott DB nyugdíjalapok száma 27 százalékra csökkent 2009-ben - írja az Allianz amerikai tanulmánya.
Másodszor az egyének megélik mind az örömét, mind a fájdalmát az egyre növekvő várható élettartamnak.Amikor Németország a XIX. század végén bevezette az első nemzeti állami nyugdíjrendszert, a férfiak várható élettartama 45 év volt, míg a 70 év. Manapság a férfiak várható élettartama 72,3 év Európában (68,4 év Ázsiában; 77,8 év Észak-Amerikában), és ez minden valószínűség szerint még nőni fog. A nyugdíjban eltöltött idő, és ennek megfelelően az erre fordítandó összeg szintén nőni fog, hacsak nem emelik meg arányosan a nyugdíjkorhatárt. Csökkentendő az előző trendek hatását Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság is legkevesebb 67 évre emelte meg a nyugdíjkorhatárt. Franciaország a nyugdíjkorhatár alsó határát 60-ról 62 évre emelte.
A megtakarító harmadik kihívása a befektetési kockázat. Az áttérés a „szolgáltatással meghatározott” (DB) nyugdíj-formáról a „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszerre áthelyezi a befektetési döntésekkel kapcsolatos felelősséget a megtakarítóra, így a közelmúlt pénzügyi válságához hasonló piaci hullámvölgyek következtében a DC rendszer résztvevői komoly veszteségeket könyvelhetnek el. A „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszert széles körben alkalmazó Egyesült Államokban a megtakarítók gyakorlatilag egyik napról a másikra 30-40 százalékos veszteséget könyvelhettek el, és bár néhány európai ország minimális garanciákat is megkövetel a nyugdíjalapoktól, a megtakarítók számára itt is jelentősen megnőtt a befektetői kockázatnak való kitettség. Bár a piacok lassan magukhoz térnek, a folytatódó árfolyamhullámzás mélyen ültette el a félelmet sok emberben.
A tanulmány szerint először az USA kerül bajba: 2020-ban éri el a népesség legnagyobb százaléka a nyugdíjkorhatárt. Öt évvel később egy sor országot fenyeget ugyanez a veszély: Németország, Svájc, Belgium, Ausztria, Franciaország, Angia kénytelen szembesülni a nyugdíjazási-cunamival. Utánuk 2030-ban Olaszország, majd 2040-ben Magyarország a spanyolokkal együtt kerül ebbe a helyzetbe.
Az Allianz „Visszaszerezni a jövőt” címet viselő tanulmánya részletesen vizsgálja a változó hozzáállást, és elemzi az amerikai demográfiai csúcs gyermekeinek elvárásait és előkészületeit a nyugdíjas korra. A felmérésben több mint 3 200, 44 és 75 év közötti amerikai állampolgárt kérdeztek meg, hogy megismerjék az egyedi igényeket, elvárásokat és stratégiákat, amelyek meghatározzák a „nagy generáció” nyugdíjba vonulásával kapcsolatos kérdéseknek az újragondolását. Vizsgálta a fogyasztási és pénzügyi szakemberek véleményét a járadékokkal kapcsolatban, valamint az élethosszig tartó bevételek nyújtásában játszott szerepüket.
A tanulmány egyik legmegdöbbentőbb megállapítása az a majdnem osztatlan egyetértés, hogy az Egyesült Államokat nyugdíjválság fenyegeti. Arra a kérdésre, hogy „Hisz-e ön abban, hogy az országot nyugdíjválság fenyegeti?” elsöprő, 92 százalékos megerősítő válasz érkezett. Azon válaszadók között, akik a 40-es éveik vége felé járnak ez az arány 97 százalék volt. Míg a fenti megállapítás ijesztően egységes megítélést mutat, a tanulmány rávilágított arra, hogy a kérdések felvetése önmagában is érzelmi hullámokat elindító hatással volt a válaszadókra. A nyugdíjválság felsejlése elbizonytalanította őket saját nyugdíjuk vonatkozásában, elsősorban felkészültségük, valamint megtakarításuk megfelelő szintjével kapcsolatban.
A válaszadók leginkább a saját felkészültségük vonatkozásában bizonytalanodtak el. A 44 és 54 év közöttiek több mint a fele (51 százalékuk) válaszolt úgy, hogy felkészületlennek érzik magukat. A felmérésben részvevők ugyancsak kifejezték aggodalmukat megtakarításaikkal kapcsolatban. Többségük, 57 százalékuk aggódik, hogy a félretett pénzük nem fog kitartani nyugdíjas koruk alatt. Szám szerint 47 százalékuk attól is fél, hogy az alapvető napi megélhetésüket sem tudják majd fedezni.
A fentebb említett félelmeken túl még ott van az elmúlt két év piaci bizonytalansága. A közelmúlt piaci hullámvölgye mélyen érintette az amerikaiakat, és ennek a hatása a mai napig érezhető. A 44 és 54 év közötti életkorban lévő válaszadók 56 százaléka egyetért abban, hogy a közelmúlt piaci eseményei következtében szembesülniük kell azzal a kérdéssel, hogy „mikor mehet, illetve mehet-e egyáltalán nyugdíjba?”. Az említett félelmektől eltekintve a globális nyugdíjpiac nagysága 2020-ra várhatóan eléri a 45 billió dollárt, melyből az USA teszi ki a legnagyobb részt, ahol is a nyugdíj-vagyon ugyanezen időpontra elérheti a 20,9 billió dollárt 3,6 százalékos éves összetett növekedéssel számolva.
Ez a egyre növekvő mértékben az amerikai dolgozók „401”(k) típusú befektetési számláin halmozódik fel, köszönhetően a „szolgáltatással meghatározott” (DB) formáról a „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszerre történő átváltásnak, amely a nyugdíj-megtakarításokat az egyénekre bízza. A megtakarítások növekménye, illetve az ezért érzett egyéni felelősség kialakulása azt jelzi, hogy az amerikaiak egyre inkább saját kezükbe veszik nyugdíjazási terveik kialakítását, de a tanulmány adatai azt mutatják, hogy még bizonytalanok a bevételek nagyságát, és szükség szerinti elérhetőségét illetően.
A megnövekedett várható élettartam azt jelenti, hogy az amerikaiak hosszabb időt élnek le nyugdíjasként. Sajnálatosan – a megszűnő nyugdíjrendszerek és a csökkenő társadalombiztosítási bevételek miatt – egyre többet kell költeniük nyugdíj-megtakarításra. Ennek eredményeképpen az amerikaiak egyre inkább ki lesznek téve készleteik felélésének. A fogyasztók tisztában vannak ezzel a kockázattal – a megkérdezettek minden korosztálya átlagosan 59 százalékban tart a megnövekedett várható élettartamtól. A tanulmány a következő módon vetette fel a problémát: „Mitől tart ön jobban – a készletei felélésétől, vagy az elhalálozástól?” Meglepően, 61 százaléka a válaszadóknak jobban fél a készleteinek felélésétől, mint attól, hogy meghal. A 44 és 49 év közötti válaszadóknál ez az arány 77 százalék volt. Azon 40-es éveik végén járó megkérdezettek, akiknek eltartottjai is vannak, elsöprő, 82 százalékos arányban rettegnek jobban tartalékaik felélésétől, mint a haláltól.
A fenti témákkal megtámogatva „A jövő visszaszerzése” című tanulmány megkérdezte a fogyasztókat, hogy ha ők állíthatnák össze, akkor milyen szempontok alapján kialakított pénzügyi termék lenne számukra az ideális. A legtöbb válaszadó által kiválasztott jellemző „annak a képessége, hogy megteremthessenek egy stabil, megtervezhető, szinten tartható megélhetést a teljes nyugdíj alatt”. A második és harmadik legfontosabb aspektus a „garantált élethosszig tartó bevétel”, illetve „a bevétel értékállóságának a garanciája” volt. Arra a kérdésre, hogy „válasszanak a magas megtérülés és a garancia között” a válaszadók 69 százaléka döntött úgy, hogy előbbre helyezi az értékállóság garanciáját, és csak 31 százalék preferálta ezzel szemben a magas megtérülést hozó terméket.
A megkérdezettek elsöprő többsége, 80 százaléka preferál egy 4 százalékos haszonnal, de értéktartó garanciával rendelkező terméket, szemben egy 8 százalékos megtérülést hozó, ugyanakkor a piaci hullámoknak kitett, sérülékeny termékkel szemben. Arra a kérdésre, hogy egy életjáradék típusú (visszafogott növekedési lehetőséggel, havi kifizetéssel, élethosszi garanciával, de a felhalmozott összeghez csak korlátozott hozzáféréssel rendelkező) terméket választanának, avagy egy olyan terméket, amely teljes hozzáférést biztosít, de kockázatot hordoz a felhalmozott pénz elfogyásával kapcsolatban, a válaszadók 56 százaléka a járadék típusú terméket választotta.
