Bankszövetség: A végén a fogyasztó fizeti az adót

– A tranzakciós illetékről szóló törvényt nemrég úgy fogadta el a parlament, hogy a bankszövetség ajánlásait is figyelembe vette. Elégedettek az elfogadott javaslattal?
– Hosszú szakmai egyeztetéssorozat előzte meg a tranzakciós illeték elfogadását. Amiben megállapodtunk, azt a parlament elfogadta. Azonban nehéz lenne elégedettnek lenni valamivel, ami mindenki számára legfeljebb szükséges rossznak tekinthető. A mai napig 17 európai uniós ország vezetett be valamilyen banki különadót. Ezek között három fő típus van: a nálunk ismerttől egyébként eltérő jellegű tranzakciós adó, bizonyos mérlegtételek alapján kivetett adó, és nyereség alapján kivetett közterhek. Magyarországon háromféle banki különadó bevezetéséről döntöttek. Egyszer fizetünk az államilag támogatott lakáshitelek kamatbevétele után, ami logikátlan, hiszen az állami támogatás egy részét fizetjük vissza. A másik különadó, amit a 2009-es mérlegfőösszeg alapján vetettek ki, és amelynek mértéke többszöröse az Európában ismert átlagnak, a harmadik pedig a tranzakciós illeték, melyet jövő évtől fogunk befizetni.

– Számításaik szerint mennyi lesz a befolyó tranzakciós illeték mértéke?
– A várható hatása 130 milliárd forint körül fog alakulni. Mindenképpen meg kell majd nézni, hogy az illetéknek milyen hatása lesz a tranzakciós volumenre. A tranzakciós illetékhez minimálisan hasonlító, másutt tervezett, úgynevezett Tobin-adónak a célja, hogy kimondottan a spekulatív tranzakciókat fogja vissza, a magyarországi megoldásnak viszont csak költségvetési bevételi célja van, és a szükséges, hasznos tranzakciókat is sújtja. Lehet, hogy vissza is veti ezeket.

– Mennyire hárítják majd át a bankok ezt a terhet a fogyasztókra?
– Minden banknak a saját üzleti döntései közé tartozik, hogyan osztja meg ezeket a terheket. Mindenesetre a gazdaság alaptörvénye, hogy minden egyes adónak a végén a fogyasztó a megfizetője.

– Szintén a kormánnyal történt egyeztetés során állapodtak meg a támogatott lakáshitelek kamatplafonjáról. Az új otthonteremtési hitelről mik az eddigi tapasztalataik?
– Még csak néhány napja indult el, de sorban jelzik a bankok, hogy kínálják ezt a hitelt is. A most meghatározott kamatplafon lehetővé teszi, hogy a bankok piaci alapon részt vegyenek ebben a folyamatban.

– A bankszektor tavaly veszteségessé vált. Mennyi terhet bírnak még el?
– A tőkearányos nyereség 2010-ben már csak 1 százalékos volt, 2011-ben pedig 10,5 százalékos veszteségünk volt tőkearányosan, ez nagyon súlyos, hiszen több banknál tőkevesztést jelentett. Az összes ágazat közül jelenleg a bankszektor a legtúlterheltebb, ez lefojtja a szektor aktivitását, pedig a hitelezésre szükség lenne a gazdasági növekedés előkészítéséhez. Ma már mindenki látja, hogy a bankszektor szerves része a gazdaságnak, jól működő gazdasághoz aktívan működő bankokra lenne szükség.

– A külföldi anyabankok forráskivonásáról is egyre több szó esik. Hogyan lehetne megfordítani a folyamatot?
– Az Európai Unió új szabályzó rendszert épített ki, amelynek célja, hogy a bankszektor bármilyen válsághelyzetben is stabilan tudjon működni. Ennek érdekében a tőkemegfelelési mutatókat is felemelték, emiatt minden országban csökkenteniük kell a bankoknak az aktivitásukat, vagy pedig tőkét kell emelniük. Ezért a mostani helyzetben minden bizonytalanná vált pozícióból vonják ki részlegesen a forrásokat. A válság előtti likviditásbőség már nem fog visszatérni, de a perspektivikusan működő, jó régiók és jó cégek továbbra is számíthatnak bankhitelre.

– A devizahitelesek problémái is nyomasztják a bankokat, a mentés azonban csak részben sikeres. Nemrég lehetett hallani például, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Társaság mindössze nyolc árverezés alatt álló ingatlant vett át eddig. Ennek mi az oka?
– Az egymás mellett futó adósmentő programok közül az Eszközkezelő egyelőre valóban a várakozások alatt teljesít. Ennek az egyik oka, hogy néhány hónap alatt kellett egy állami céget felállítani, és közben kialakítani azokat a feltételeket, amelyek a kormányzati lehetőségeket és a lakossági igényeket egy mederbe hozták. Bízunk abban, hogy a szabályozás átgondolásával elindul az a folyamat, amelynek eredményeként havonta 1000–1500 ingatlan is bekerülhet majd a programba.

– A devizahitelezéssel kapcsolatban hogyan érinti önöket, hogy nemrég a Legfelsőbb Bíróság számos korábban vitatott pontban nemrég a bankoknak adott igazat?
– A Kúria kimondta, hogy nem tekinthető a jó erkölcsbe ütközőnek, ha a bank a kamat mellett költségeket számol fel, nem törvénysértő az egyoldalú szerződésmódosítás, és nem várható el az sem, hogy a bankok megbecsüljék előre a devizaárfolyamok változását. Ez azért fontos, mert korábban több rászoruló devizahiteles embert behúztak a csőbe, hogy pereljék a bankokat. A pereskedők most ott maradtak a perköltségekkel, a felbujtók pedig eltűntek.

– Az idei év egyik nagy kihívása volt a napon belüli átutalás, amit másfél hónapja vezették be. Mik a tapasztalataik?
– Voltak előtanulmányok, ezek alapján úgy számoltak, hogy a reggeli első ciklusba a tranzakciók mintegy 5 százaléka fog bekerülni. Ehhez képest 14,2 százalékuk a tranzakciókban már az első reggeli ciklusban feldolgozásra kerül, tehát az ügyfelek előrébb hozták a fizetéseiket, és így a partnereik már aznap a pénzükhöz jutnak, sőt azt még tovább is küldhetik. Július hónapban a tranzakciók mintegy 91 százaléka történik már napon belüli feldolgozással. Ez azt jelenti, hogy a napon belüli jóváírások sokkal jobban segítik a gazdaságot, mint ahogy először gondoltuk.

– Az árfolyamgátprogram hogy áll?
– Ez most a talán legfontosabb jó hír. A sajtóban is megjelent, hogy a pénzügyi felügyelet adatai szerint június végéig 181 milliárd forint értékben több mint 20 ezer ügyfél már le is szerződött. Az érdeklődés növekedését érzékelve július végén felmértük a helyzetet, és azt kaptuk, hogy már 71 ezer ügyfél szerződött le vagy áll leszerződés alatt 650 milliárd forint értékű hitelállományra. Augusztustól kezdve már nem csak a közszféra dolgozói és a lakáscélú hitelesek, hanem a szabad felhasználású deviza-jelzáloghitelesek is bemehetnek a bankokba igényelni az árfolyamgátat, azaz megszűntek a korlátozások: minden típusú ügyfelet fogadnak a bankok. A jogosultak mintegy 15 százaléka már igényelte is a kedvezményt. Az érvényes jogszabályok és a bankok felkészültsége alapján nincs annak akadálya, hogy a jogosult ügyfelek több mint 50 százaléka kérje az árfolyamgátat. Itt tehát valóban arról beszélhetünk, hogy a lakosság számára nagyon pozitív folyamatok indultak be és pörögtek fel a bankok rendkívül aktív közreműködése révén.