Végjáték Görögországban

Tizenkét szavazaton múlhat, hogy nyugodtan szilvesztereznek-e az eurózóna politikusai, az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tagjai, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői. Ennyivel több szavazatot kellene szereznie ma Sztavrosz Dimasznak az athéni parlamentben az államfőválasztás harmadik körében annál a 168-nál, amit a december 23-i másodikban kapott. Görögországban a köztársasági elnöki pozíció nem jár erős hatalommal – az, hogy Antonisz Szamarasz kormányfő jelöltje megszerzi-e, azért érdekes, mert ha a parlament három fordulóban nem tud elnököt választani, akkor előrehozott választásokat kell tartani.

Mindezt akkor, amikor szakaszhatárhoz ér az a 2010-2011-ben összerakott, összesen 240 milliárd eurós mentőprogram, amelynek révén a „trojka“, vagyis az eurózóna, az EKB és az IMF visszarántotta Görögországot a csőd széléről. (Az eredeti határidő 2014. december 31. volt, ezt már kitolták február végéig.) A 2012 óta regnáló Szamarasz-kormány – amely a jobbközép Új Demokrácia és a szocialista PASZOK nagykoalíciójára támaszkodik – keményen levezényelte az államháztartás rendbe tételét, illetve a GDP 175 százalékára rúgó államadósság átstrukturálását. A trojka viszont állítólag újabb lépéseket sürget a költségvetés stabilizálása érdekében: egy a Euro Insight által megismert dokumentum szerint akkor folytatnák a programot, ha a kormány tovább csökkenti a béreket és a nyugdíjakat, liberalizálja a zárt szakmákkal teli munkaerőpiacot, folytatja a privatizációt. (Kérik ezt úgy, hogy a mentőprogram novemberi meghosszabbításakor Pierre Moscovici gazdaságért felelős uniós biztos is kiemelte: Athén öt év alatt 15 százalékról 2 százalékra vitte le a GDP-arányos hiányt, és jövőre egyensúlyban lehet a büdzsé.)

A görögöknek azonban elegük van a megszorításokból, a hat évig tartó recesszióból, a 25 százalék fölötti munkanélküliségből. A közvélemény-kutatások szerint az előrehozott választásokat a radikális baloldali Sziriza nyerné meg, amelynek vezetője, Alekszisz Ciprasz korábban azt hangoztatta, hogy Görögországnak ott kell hagynia az eurót, emellett el kell érnie, hogy leírják az adósságát. Ilyeneket ma már ő se mond, de olyan engedményeket el akar érni, hogy például hosszabbítsák meg a mentőprogramban felvett hitelek futamidejét, vigyék lejjebb azok kamatait, a kormány pedig visszavehessen a restrikcióból.

A Sziriza előnye a legfrissebb felmérések szerint apad, már csak 3,4 százalék az előnye az Új Demokráciával szemben. Ha mégis nyer, akkor először kerülhet kormányra olyan erő egy euróországban, amely nyíltan szembemegy a költségvetési fegyelmet mindennél fontosabbnak tartó irányvonallal – a vonal hívei pedig félnek, hogy ez ragályos lehet. Nem véletlenül figyelmeztetett a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schauble a szombati Bildben: bármilyen lesz is az új görög kormány, tartania kell magát elődei vállalásaihoz. Schauble azért ügyelt, hogy ne mérgesítse el a helyzetet: Görögország hatalmas előrehaladást ért el – jelentette ki az interjúban - , és kicsivel nagyobb elismerést kellene tanúsítani ez iránt.

Feladhatják a leckét az EKB-nak

A görögök lazítási szándékára adott európai reakciókat különösen az olyan országokban figyelik erősen, mint Spanyolország és Olaszország, amelyek nagy áldozatok árán kerülték el a vészhelyzetet, de a növekedést is elfojtó szigort már megelégelték. A deficit leszorítását elhalasztó franciáknak is nehezen tudná Brüsszel elmagyarázni, miért fenyegetik őket szankciókkal, ha közben egy mentőprogramra szoruló országnak lazítást engedélyeznek.

Az EKB sincs könnyű helyzetben. Az eurózóna stagnáló gazdaságának beindítása, a defláció elhárítása érdekében aligha kerülhetik el, hogy 2015 elején magasabb szintre emeljék a mennyiségi lazítást, és elkezdjenek állampapírokat is vásárolni. Ha azonban a görög politikai fejleményekre rosszul reagálnak a piacok – márpedig az eddigiektől is elég idegesek voltak - , akkor azt az összes instabilnak tekintett euróország papírjai megérezhetik, ami nem lenne jó kezdet az EKB-program számára.