Van jövőjük a kispapíroknak

A Plotinus a tőzsdén maradt, miután a múlt heti közgyűlésen még a részvényesek fele sem jelent meg, így nem határozhattak a menedzsment által javasolt tőzsdei kivezetésről. Ám a kérdés nem került le a napirendről, mert az igazgatótanács közleménye szerint a következő évi rendes közgyűlésen ismét nekifutnak a kivezetésnek. Az elszánt törekvés annál is érdekesebb, mert a Plotinus kifejezetten sikersztorinak számít a hazai kispapírok között.

A kivezetési szándék hátterére a társasági elnök Zsiday Viktor tavaly őszi blogbejegyzése enged betekintést. Akkor arról írt, hogy amíg a 2011-es bevezetéskor a tőzsdei jelenlét extra költségei éves szinten pár millió forintra rúgtak, az IFRS standard bevezetésével költségesebb és időigényesebb lett az adminisztráció. Ráadásul a Quaestor- és a Buda-Cash-botrány után megszigorított könyvvizsgálatra már alig lehet vállalkozót találni. Ha mégis, akkor csak extra díjazásért. Felrótta még, hogy a tőzsdei jelenléthez nem kapcsolódnak támogatások és adókedvezmények, és a befektetőket sem ösztönzik a hazai papírok vásárlására.

A Budapesti Értéktőzsde akkori válaszában többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy az IFRS használata az Európai Unió majd minden országában bevezetésre került, vagyis ebből nem származhat itthon versenyhátrány. A Quaestor- és a Buda-Cash-botrány pedig nem változtatott ezeken a standardokon, míg a könyvvizsgálók kibocsátói minősítését a befektetők védelme indokolta. Arra is kitért a válasz, hogy a megbízható adózói státusz könnyebben szerezhető meg és az áfa-visszatérítés is gyorsabban valósul meg tőzsdei kibocsátók esetében. Szóba került még a Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap felállítása és az uniós források bevonása a vállalatok tőzsdére lépése során.

Az őszi „véleményváltás” óta újabb fejlemény, hogy februárban bejelentették, még az idén elindulhat a 20 milliárd forint tőkéjű, EU-forrásból megvalósuló Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap. Gyors áttörést azért ettől sem várhatunk, mert a jelenlegi zéróközeli kamatkörnyezet igazi „IPO-gyilkos”, hiszen ha a társaságok olcsón juthatnak hitelekhez, ugyan miért választanák a jóval macerásabb és költségesebb tőzsdei forrásbevonást.
Nem is az a meglepő, hogy kivezetnek kispapírokat a tőzsdéről, sokkal inkább az a kérdés: vajon a kevéssé sikeres társaságok miért tartanak ki olyan hosszú ideig? Hiszen a parketten való jelenlétnek komoly költségei vannak – fordított a kérdésen Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője.

Ugyanakkor nem szabad sematikusan gondolkodni – tette hozzá, mert az egyes papírok kivezetésének nagyon különböző, esetenként tőzsdén kívüli indokai is lehetnek. Emlékezhetünk még a Danubius-sztorira, amikor a nagytulajdonos hosszú éveken át kifejezetten a szállodalánc miatt vásárolta a részvényeket, valójában nem is motiválta a parketten való szereplés. A felügyeleti oldalról is érezhető egy törekvés, hogy az elenyésző forgalmú, minimális kapitalizációjú, „problémás” részvényeket leválasszák az egészséges kis- és középkategóriás papírokról. Ezt szolgálja például az elkülönített részvények karanténja. Szerinte ennek nyomán sokkal letisztultabb és hatékonyabb lehet a pesti tőzsde.