Az olajár eséssel reagált arra, hogy minden marad a régiben: a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) ugyanis bécsi miniszteri értekezletén a jelenlegi kvótarendszer hatályban tartása mellett foglalt állást, ezzel 52-ről 50,4 dollárra süllyesztve a texasi WTI alaptípus hordónkénti jegyzésárát. Az északi-tengeri Brent alaptípus másfél százalékkal 53 dollárra esett. Nem váltak valóra tehát azok az elképzelések, miszerint a fél év végén lejáró önkorlátozást egy évvel toldják meg, ahogy az sem, hogy még radikálisabb kvótacsökkentéssel üzennének hadat a mérséklődő világpiaci áraknak. Ahogyan azt a kartell vezető ereje, Szaúd-Arábia javasolta, kilenc hónappal, 2018 márciusának végéig hosszabbították meg a január óta élő, napi 1,2 millió hordós termeléscsökkentés hatályát. A megállapodáshoz csatlakozó és a napi 600 ezer hordós vállalást tevő tizenegy ország – köztük Oroszország – is ott volt Bécsben, s várhatóan ők is felsorakoznak a döntés mögé. Igaz, nem túl nagy lelkesedéssel.
Erre utal például, hogy az első körben napi 12 ezer hordós csökkentést vállaló Kazahsztán jelezte, költségvetési bevételei növelésére szüksége lenne a kitermelés bővítésére – de végül, úgy tűnik, mégis beadja a derekát. A polgárháború és törzsi villongások sújtotta Nigériára és Líbiára továbbra sem vonatkoznak a korlátozások. A szaúdiak pedig vállalták, hogy kitermelésük nem haladja meg a napi 12 millió hordót. A korlátozás révén 2 százalékkal csökken a világpiacra zúduló olajmennyiség. Ibe Kachikwu nigériai olajminiszter azt mondta a Reutersnek, hogy a kilenc hónapos hosszabbítás után egy három hónapos újabb opció lehetőségét is megvizsgálták, és ebben is egyetértés körvonalazódott.
Az OPEC elnöki posztját betöltő szaúdi olajminiszter sajtótájékoztatóján nagy jelentőségűnek nevezte a megállapodást, s gratulált az abban részt vevőknek, hogy egységbe kovácsolódtak és betartották vállalásaikat. Khalid al-Falih hozzátette azonban, hogy elbizakodottságnak helye nincs, együtt kell továbbmenniük a megkezdett úton. A cél változatlanul az, hogy a kínálatot megzabolázzák, s a történelmi csúcsra, 3 milliárd hordóra nőtt készleteket az ötéves átlagra, azaz 2,7 milliárd hordóra szorítsák le. Úgy vélik, hogy a megállapodáshoz nem csatlakozó Egyesült Államokban felfuttatott palaolaj-kitermelés nem veszélyezteti az OPEC céljait, a kínálatot nem növeli annyival, amit a piac ne tudna felszívni.
Meggyőződésük, hogy az olajpiacra a robusztus világgazdasági konjunktúra kedvezően hat majd, s nem megy többé az alsó határként emlegetett 50 dollár alá a jegyzés. Khalid al-Falih utalt rá, hogy mind az ár, mind az olajtermelő vállalkozások gazdasági helyzete stabilizálódott, és a megváltozott piaci körülményekhez történő alkalmazkodás meghozta gyümölcsét, amiről az egyre bővülő vállalati nyereségadatok tanúskodnak. Az elnök ígéretet tett arra, hogy az olajkartell szorosan együttműködik az ENSZ-szel a klímavédelmi célok elérése érdekében. A kartell egyébként ismét tizennégy tagúra bővült, a korábban távozó Indonézia helyét Egyenlítői-Guinea vette át. Oroszország esetleges csatlakozása fel sem merült; ennek ellenére a szaúdi–orosz tengely akarata egyre markánsabban érvényesül az olajpiacon. Gary Ross, az S&P Global Plattshez tartozó PIRA Energy szakértője emlékeztetett arra, hogy jövőre az oroszoknál választások lesznek, míg a szaúdiak az állami Aramcót akarják a tőzsdére vinni, ezért közös érdekük, hogy megfelelő stabilitást adjanak az olajárnak.
