Nagyobb piaci reakciókat nem várnak az elemzők a vasárnapi olasz parlamenti választás után.
Az olasz kormányzás soha nem volt stabil, 1946 óta már több mint negyven miniszterelnöke volt az országnak. Ebben most sem várható változás, ezért átfogó reformok sem várhatók az új kormányzattól. Vélhetően koalíciós kormány alakulhat, a tárgyalások pedig 2018 második feléig is elhúzódhatnak, ami nem tesz jót a piacnak
– mondta Nagy András, az Erste elemzője, aki szerint egy új csődtörvény például hozhatna emelkedést a milánói tőzsdén. „Olaszországban magas, 16,4 százalék a bankoknál a nem teljesítő hitelek aránya, és ezek döntő többsége vállalati Mivel a csődnél egy évig is eltarthat a felszámolás, ezért a fedezet addigra szinte nem ér semmit, így a bankok nem látják viszont a kölcsönadott forrásaikat” – tette hozzá az elemző.
A milánói FTSE MIB tőzsdeindexben 29 százalékos súllyal jelennek meg a bankok, és további 7,5 százalékkal a biztosítók, tehát a pénzügyi szektor szerepe több mint egyharmad. Európában csak Spanyolországban hasonló a szektor szerepe, így ha a bankoknak kedvező kormányzati döntésekre van kilátásuk, akkor kilőhet a milánói börze fő mutatója.
Nagy András szerint az kelthetne heves piaci reakciót, ha az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga megerősödne, vagy akár koalíciót is kötne. Ennek már az európai részvénypiacokon is érezhető hatása lenne, bár egy elemzés szerint ennek mindössze 5 százalékos a valószínűsége. A kilépéspárti olaszok aránya egyébként rendkívül alacsony, 4,3 százalék, két éve ez még 20 százalék körül volt.
A kilépéstől nem tart a piac, egy ilyen referendum kérdését egyik euroszkeptikus párt sem vetette fel az elmúlt hónapokban. A legtöbb párt beérné a jelenlegi 3 százalékosnál nagyobb költségvetési mozgástérrel. A kötvénypiac egyébként optimista a választással kapcsolatban – emelte ki Móró Tamás, a Concorde vezető stratégája. – Az olasz állampapírok hozamfelára a válság utáni időszakban most az egyik legalacsonyabb, 131 bázispontos. Silvio Berlusconi kormányzása idején, 2011–12-ben ez még 500 bázispont volt. A felől közelítve egy jobbközép–balközép koalíció lenne a leginkább piacbarát – vélekedett Móró Tamás. – Emellett szól, hogy az új választási törvény kedvez a nagykoalíciós kormányzásnak, bár Olaszországban egy ilyen a tapasztalatok szerint legfeljebb pár hónapig tartana ki.”
