Pénz- és tőkepiac

Megbolygatta a portfóliókat Trump védővámja

Az aamerikai elnök lépésének hullámai, amellyel védővámokat vezetett be az USA-ba importált acélra és alumíniumra, megbolygatták a befektetési portfóliókat.

Donald Trump lépésének hullámai, amellyel védővámokat vezetett be az Egyesült Államokba importált acélra és alumíniumra, már megbolygatták a befektetési portfóliókat. A lépés híre természetesen azonnal negatív hatással volt azokra a befektetési alapokra, amelyek erősen Ázsiára vagy Kínára súlyozott eszközöket tartanak.

Elsősorban természetesen az alapanyaggyártókra fókuszáló portfóliók szenvedtek károkat.

Habár az árfolyamok hamar magukhoz tértek, a piaci szereplők gondolataiba maradandóan beférkőzött egy szélesebb körű kereskedelmi háború gondolata. A brit Investment Association adatai szerint a március 6-ig tartó hat kereskedési nap alatt az Ázsia–Pacific-szekcióba tartozó alapok között az átlagos csökkenés 1,64 százalékos volt. Ugyanezen időszak alatt a Kína és Nagyobb-Kína-szekcióba tartozó brit alapok átlagos nettóeszközérték-csökkenése 2,3 százalékos volt. Esett a Kínában érdekelt nagy német autógyártók, a Volkswagen és a Daimler részvényeinek árfolyama is. Az amerikai részvénypiacok relatíve védettek voltak a vámemelés hatásaitól, mivel a New York-i ágazati szempontból inkább technológiára, illetve gyógyszeriparra súlyozott. E periódus alatt egy átlagos amerikai befektetési alap mindössze 0,5 százalékot vesztett.

A bejelentett vámok azonban a nem annyira alapanyagra súlyozott amerikai tőzsdén is számos vállalatot érintenek, amelyeknél a termelési költségek emelkedésével kell számolni. Ilyenek többek között a Boeing, a Ford, a General Motors, a Navistar, a Caterpillar, a Deere, a Cummins, a Whirpool, a Coca-Cola, a PepsiCo vagy a Harley-Davidson. A rendelkezés ellen lobbizó csoportok között autógyárakat és -kereskedőket, a légi- és a védelmi iparban érdekelt cégeket is lehet azonosítani, valamint másokat, amelyek intenzív acél- vagy alumíniumfelhasználók. A válaszlépésektől pedig a mezőgazdaság tart a leginkább.

Fotó: AFP

Az átállás az importalapanyagról a hazaira – bármennyire jól hangzik a terv – kapacitásbővítő beruházásokat, de még annál is több időt vesz igénybe, ami az amerikai olajiparban lezajló folyamatokból is látszik. Az acél- vagy alumíniumipari beruházások esetében pedig nemcsak arról van szó, hogy tárgyi eszközök tekintetében is bonyolultabb a feladat, mint mondjuk nyitni egy McDonald’s éttermet, de a megfelelően képzett munkaerő biztosítása is lényegesen nehezebb.

Az érintett kereskedelmi partnerek válaszlépéseket fontolgatnak. Az elsősorban érintett Kanada és Mexikó esetleg felmentést kaphat Trumptól, ha a NAFTA-tárgylásokon jól viselkednek. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök hétfőn úgy nyilatkozott, hogy a Trump acél- és alumíniumvámjaival kapcsolatos mentességek nem „varázslatos szívességek”. Szerinte a határ mindkét oldalán több millió munkahely függ a folyamatos áramlásától, és azt is hangsúlyozta, hogy nem kapcsolódnak össze a vámtarifák és a NAFTA-tárgyalások. A közvetlen szomszédok mellett az EU és Japán is a vámok alóli felmentését kéri. Egyes pletykák szerint az unió válaszlépésként többek között a farmerekre (Levi’s), a motorkerékpárokra (Harley-Davidson), illetve a bourbon whiskey-re (Jack Daniels) vethet ki büntetővámot.

A fentebb említett félelem nem véletlenül merül fel befektetői körökben. A 2000-es évek első évtizedének közepére a fejlett világ lakosságának nagy része lehetőségeit meghaladó módon él, jövedelmét túlnövő kiadásait hitelből finanszírozva. A bérek torzultak, a termelési költségek megemelkedtek, és a termelő vállalatok külföldre költöztették a termelést.

A folyamat következménye a kereskedelmi mérleg hiánya és az növekedése lett. A pénzügyi egyensúlytalanság vezetett ahhoz, hogy amikor a hitelállományok elérték a „point of no return” szintjét, a pénzügyi rendszer hirtelen és drasztikusan destabilizálódott. Az egyének és a vállalatok hitelképtelenné váltak.

A bankcsődök száma és a megugrott. A 2008-ban kirobbanó pénzügyi válságot követően a politikusok megpróbálták kijátszani a közgazdasági törvényeket: a jegybankok pénznyomtatásba fogtak, hogy az államok fizetni tudják adósságukat, és leértékelték saját devizájukat. A devizaháború ezen fázisában a gyengébb valuta átmenetileg támogatja az exportot, és visszafogja az importot. Itt az első csapás szabálya működik: aki elsőként értékel le, az jár a legjobban. Miután a lehetőségek a gazdaság élénkítésére kimerülnek, a folyamat eljut oda, ahol most tartunk: a kormányzatok adókat, vámokat és támogatásokat vezetnek be, hogy a gazdaságot életben tartsák. A kereskedelmi háború ilyen formában történő kialakulása áll előttünk. A várható válaszlépések már politikai döntések is egyben, ezért fokozódhat a bizonytalanság, amit a piac a legkevésbé kedvel.

Donald Trump protekcionizmus védővám
Kapcsolódó cikkek