Vörös vonalat léphet át Brüsszel: új adókkal nyúlna bele a tagállamok kasszájába

Az Európai Bizottság több olyan adópolitikai javaslatot is előkészített, amelyek túlmutatnak a tagállami rendszerek koordinációján, és közvetlen uniós bevételi forrásokat teremtenének, ami a tagállami szuverenitás szűkítésének irányába mutat – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.

A tervek egyik legvitatottabb eleme a vállalati árbevételen alapuló adó (CORE), amely minden olyan európai vállalatra kiterjedne, amelynek éves árbevétele meghaladja a 100 millió eurót. Az adó független lenne a nyereségességtől, és közvetlenül az uniós költségvetést gyarapítaná, évente mintegy 6,8 milliárd eurós bevételt generálva. A javaslat célja az Európai Unió pénzügyi autonómiájának erősítése és a tagállami hozzájárulásoktól való függés csökkentése.

A kritikusok szerint az új teher éppen azokat a közepes méretű vállalatokat sújtaná, amelyek kulcsszerepet játszanak az európai versenyképesség javításában. Ez különösen annak fényében ellentmondásos, hogy a 2028–2034-es uniós költségvetési ciklus egyik fő célja

• az Egyesült Államokkal
• és Kínával

szembeni, évtizedek alatt kialakult versenyképességi hátrány ledolgozása. A javaslat ráadásul erős politikai ellenállásba ütközött: több vezető tagállam, köztük

• Németország
• és Hollandia

szerint az EU-nak nincs jogalapja közvetlen adók kivetésére.

Dohányadó: drasztikus emelés és új uniós bevétel

A bizottság másik jelentős javaslata a dohánytermékek jövedékiadó-rendszerének reformja, amelynek deklarált célja, hogy 2040-re a dohányzók arányát a jelenlegi 24 százalékról 5 százalékra csökkentse az Európai Unióban. Ennek érdekében jelentősen emelnék a minimumadókat:

A javaslat kiterjesztené az egységes uniós szabályozást az új típusú termékekre is, így az e-cigarettákra, a hevített dohánytermékekre és a nikotinpárnákra. Emellett egy új mechanizmus (TEDOR) keretében a tagállamok által beszedett jövedéki adó egy részét – a jelenlegi tervek szerint mintegy 15 százalékát – közvetlenül az uniós költségvetésbe irányítanák. A bizottság ettől évente körülbelül 11 milliárd eurónyi közösségi bevételt vár, amelyet többek között a korábbi közös hitelfelvételek, például a NextGenerationEU program törlesztésére fordítanának.

A javaslat heves vitákat váltott ki. A kritikusok példaként Franciaországot hozzák fel, ahol a többszöri adóemelések ellenére a dohányzás aránya 27 százalék körül alakul, miközben a cigaretta mintegy 40 százaléka már a feketepiacról származik. Ez évente 9,5 milliárd eurós kiesés okoz az államkasszának. Az iparági szereplők szerint a tervezett intézkedések az európai gyártást is súlyosan érintenék, akár 2,1 millió munkahelyet kockáztatva, és mintegy 0,5 százalékponttal növelhetnék az inflációt.

Új költségvetés, új források

A javaslatok szorosan kapcsolódnak a 2028–2034-es többéves pénzügyi kerethez, amelynek tervezett volumene elérné a 2000 milliárd eurót, ami folyó áron mintegy 65 százalékkal haladná meg a jelenlegi hétéves költségvetés méretét. A finanszírozás érdekében a tagállami befizetéseket a bruttó nemzeti jövedelem arányában 1,1 százalékról 1,26 százalékra emelnék.

Emellett az Európai Bizottság összesen öt új saját bevételi forrást vezetne be, amelyektől hét év alatt több mint 400 milliárd eurót vár. Ezek közé tartozik például az elektronikai hulladék után fizetendő hozzájárulás, amely évente mintegy 15 milliárd eurót hozhatna az uniós költségvetésnek, miközben ösztönözné a körforgásos gazdaságot. A klímavédelmi bevételek (ETS és CBAM) ugyanakkor inkább átcsoportosítást jelentenek, nem pedig új terhet a tagállamok számára.

A javaslatcsomagot 2025. július 16-án mutatták be, és jelenleg 2028-as bevezetéssel számolnak, ugyanakkor az adóügyi döntésekhez szükséges egyhangúság miatt a végleges forma még jelentősen változhat.

Szuverenitási és gazdasági dilemmák

Az Oeconomus elemzése szerint a vállalati árbevétel megadóztatása és a dohányadó reformja jelentené a legnagyobb fordulatot, mivel ezek közvetlen uniós adóztatást vezetnének be. Ez a jelenlegi szerződések értelmében korlátozná a tagállami fiskális autonómiát, és túlmutatna az Európai Unió hatáskörein.

A gazdasági következmények is ellentmondásosak lehetnek: a magasabb adók növelhetik a vállalatok költségeit, visszafoghatják

• a beruházásokat,
• a kutatás-fejlesztést
• és az innovációt,

miközben a fogyasztói árak emelkedése inflációs nyomást generálhat. A dohánytermékek esetében ráadásul a feketekereskedelem erősödése további bevételkiesést és egészségügyi kockázatokat hozhat.

Mindeközben a költségvetési tervek kiadási oldala is átalakulna: csökkenne az agrártámogatások, a kohéziós és szociális alapok súlya, miközben nőne a kutatás-fejlesztésre, innovációra, versenyképességi beruházásokra és védelmi célokra fordított források aránya.

Az elemzés szerint egy olyan ellentmondásos helyzet alakulhat ki, amelyben az Európai Unió a versenyképesség javítását tűzi ki célul, miközben az azt potenciálisan gyengítő adóintézkedéseket is napirendre tűzi.