Maradtak nyitott kiskapuk a kockázatos, magas tőkeáttételes ügyletek előtt

Keményen korlátozza a kisbefektetők körében népszerű CFD- (contract for difference – megállapodás a különbözetre) ügyleteket augusztus elsejétől az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA). A korábban akár 100-200-szoros tőkeáttétek korszakának vége, amennyiben az egyes részvényekre vonatkozó ügyletek körében egy az öthöz lesz a maximális tőkeáttét.

A forex (devizapiaci) platformokat is érintik a szigorítások – mondta a Világgazdaságnak Varga Zoltán, az Equilor szenior elemzője. Így a nagyobb devizapárok esetében 1:30, a kisebb devizapárok és az arany esetében pedig 1:20 lesz a legnagyobb tőkeáttét. Bár a szigorítás hivatalosan csak három hónapra szól, az elemző szerint szinte biztosra vehető a hosszabbítás.

Magyarországon a brit sportfogadó irodák honosították meg a CFD-termékeket még a pénzügyi válság idején. Nem volt véletlen az időzítés, hiszen élénkült az érdeklődés a tőzsde iránt, s akár pár száz eurós letéttel is be lehetett lépni ezen a kisajtón a piacra. A spreadekbe épített költségek viszonylag alacsonyak és jól tervezhetők, és az adózásuk is kedvező, mert a gyakran határokon átívelő ügyletek során az eszközök nem kerülnek a befektetők tulajdonába, miután csak az árfolyam elmozdulásának nagyságára és irányára fogadnak. Hasonlóan a sportfogadáshoz, csak itt „meccs” közben, akár percenként nyithatjuk, zárhatjuk a pozíciót. A focihasonlatnál maradva: a CFD úgy működik, mintha egy mérkőzésen nemcsak a gólokra, de a szurkolói reményekre, félelmekre is fogadhatnánk.

Méltán népszerű a CFD, hiszen olyan extrém helyzeteket is meg lehetett játszani, mint például a csődbe jutott GM tőzsdei kivezetése 2009. május 29-én. A pár évvel korábban még 90 dolláron jegyzett amerikai autópapír 76 éves mélyponton, 75 centes záróárral búcsúzott a parkettől, a részvények azonban nem a kukába, hanem az OTC-piacra kerültek. Itt pár napos, tíz centig tartó mélyrepülés után szinte a porból szedték fel őket a spekulánsok, s egy hét múlva már két dollár körül jegyezték. A CFD-n minden 50 dollárnyi letétre vetítve 100 dollárt lehetett pár nap alatt keresni, ha valaki a „fekete pénteken” vett és a következő „szomorkás szerdán” eladott. Igaz, volt egy „pánikhétfő”, amikor figyelmeztetés jött (margin call), hogy mínuszba csúszott a számla, s 72 órán belül intézkedni kell. Aki akkor kiszállt, bizony bukta ezt a spekulációt, s még fizetnie is kellett minden 50 dollárra vetítve egy másik 50-est.

Az évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a kisbefektetők 90 százaléka néhány nap alatt elfüstölte a CFD-brókereknél befektetett vagyonkáját. Az ügyesebbek néhány hétig, esetleg pár hónapig is kitartottak. És csak minden tizedik ügyfél tudott jól kijönni az ügyletből.

Különösen veszélyesek az úgynevezett dealing desk üzemmódban dolgozó, vagyis kereskedési pultot üzemeltető brókercégek. Gyakran kifejezetten kezdőkre vadásznak, s pilótajáték módjára toboroznak új ügyfeleket. Sokszor baráti ajánlással, bónusszal, mikroszámlával csábítják a 15–50 dolláros befektetőket. A kötések során nem továbbítják az ügyfelek ajánlatait egy nagyobb piacra, mint a non dealing desk esetén, hanem sokszor a nagyszámú vesztes pénzéből fizetik ki a kisszámú nyertest. Sőt, ha a bróker kifejezetten ellenünk játszik a dealing desken, akkor a kockázatcsökkentő stop loss megbízás sem segít, hiszen könnyen levadászhatja a stop megbízásunkat egy kis kurzustornáztatással.

Varga Zoltán szerint éppen ezért érdekes, hogy a szigorítások között nem szerepel a delaing desk üzemmód tilalma. Ellenben az ESMA bevezeti az automatikus biztosítékzárást és a negatív egyenleg elleni védelmet. Ezek az eszközök olyan esetekben nyújtanak védelmet, mint amikor 2011 szeptemberében hatalmasat zuhant a svájci frank, s még a monitor előtt ülők sem tudták zárni a pozíciójukat, mert túl sok ajánlat érkezett egyszerre.

És annak a régi trükknek a tilalmát sem látjuk egyelőre, amikor a demo számlán kicsit szűkebb a spread, vagyis kedvezőbbek az eladási és vételi árak. Nem feltűnő az apró különbség, csak amíg a demóban sikeresnek érzi magát az ügyfél, a pénzes ügyletei rendre sikertelenek. Persze a sikeres CFD-ügyfelek sem mentek a szomszédba egy kis csínytevésért. Sokan épp a még nagyobb kockázat elérése érdekében használták a stop loss beállítást. Ha például 100 dolláros letéttel egy olcsóbb tengerentúli részvényből egy kötést lehet nyitni, akkor egy stop loss opcióval 10 dollárban maximálva a veszteséget, újra 90 dollárra ugrik a rendelkezésre álló tőkénk. Ezáltal újabb és újabb, jól kiválasztott instrumentummal hét-nyolc kötést is össze lehet hozni a 100 dollár terhére.

A CFD-platformokat üzemeltető brókercégek máris kiskapukat reklámoznak, amelyekkel meg lehet tartani az 1:200 tőkeáttétet. Ehhez csupán három feltételnek kell megfelelni. Az egyik, hogy igazolják, legalább egy évet dolgoztak a pénzügyi szektorban. A másik, hogy az elmúlt négy negyedévben volt átlagosan tíz kötésük, összesen 50 ezer euró névértékben, valamint, hogy a letétnek el kell érnie az 500 ezer eurót. Az első két feltétel viszonylag könnyen teljesíthető, hiszen már egy biztosítócég függő ügynöke is a szektor munkatársa, a 200-szoros tőkeáttétek mellett meg nem lehetett azért olyan nagy ördöngösség 50 ezer eurónyit kötni.