Vételi lehetőségek a kirakatban

Az idei év egyik leggyengébb részvénypiaci teljesítményét a hazai és a lengyel index mutatta két számjegyű csökkenéssel. Ezzel szemben a reálgazdasági folyamatokat tekintve nem látszik probléma – bár növekedési kockázatok természetesen vannak –, és az utcára kilépve sem érezzük, hogy túlzottan nagy válság lenne. Ritka az ilyen nagy eltérés a reálgazdasági és a tőkepiaci ciklus között, az előbbi pozitív, az utóbbi viszont erősen negatív képet vetít elénk. Kérdés, kinek lesz igaza, működni fog-e a tőkepiac előrejelző szerepe, vagy pedig indokolatlan a befektetői félelem.

A kérdés eldöntése azért nehéz, mert a régió gazdasági növekedése most nem jár együtt a külső egyensúly látványos romlásával, miközben ez általános kísérőjelensége szokott lenni a fejlődő piacok intenzív növekedési szakaszainak. Az elmúlt évtizedben kiépült exportkapacitások folytán hiába nő erőteljesen a lakossági fogyasztás mindkét országban, ez még nem vezetett a külső eladósodáshoz.

Pont ez a probléma a kereskedelmi háborús retorika – és most már a konkrét lépések – időszakában. A kelet-közép-európai régió számára, amelynek GDP-arányos exportkitettsége messze a globális átlag felett van, kiemelten fontos a minél akadálytalanabb nemzetközi kereskedelem. Ha az amerikai protekcionista lépések az európai export széles körét érintik – például az

autókat –, akkor az nagyfokú növekedési kockázatot jelent már a reálgazdaságnak is, akár itthon, akár a többi visegrádi országban.

Ezenkívül természetesen a fejlődő piacok iránti negatív befektetői attitűd, a dollár erősödése és a kínai jüan gyengülése, valamint mindehhez kapcsolódóan a tőkekiáramlás olyan erős ellenszelet generálhat, amelyet a relatíve limitált hazai befektetői kör nem tud ellensúlyozni. Ugyanakkor pont az ilyen helyzetekre jellemző, hogy a részvények fundamentális szempontból alulárazottakká válnak, tehát most lesz igazán érdekes keresni a vételi lehetőségeket – amennyiben nem eszkalálódik ez a probléma.