A korábbi üzleti ciklusokra jellemző volt, hogy az amerikai gazdasági teljesítmény gyorsabban éri el a tetőpontját, mint az eurózóna országaié. A tengerentúlon hozzávetőlegesen másfél évvel hamarabb indultak el a kamatemelések az előző hat ciklusban, mint az eurózónát alkotó tagállamokban. Azonban az eurózóna kamatciklusának mostani lemaradása a múltbeli tapasztalatok alapján már extrémnek mondható. A Fed 2015 végén kezdte el kamatemelési ciklusát, ezzel szemben az Európai Központi Bank (EKB) még mindig nem jutott el az első kamatemelésig.
Ez leginkább azzal magyarázható, hogy az amerikai üzleti ciklus gyakorlatilag megszakítás nélkül haladt előre a 2008-as válság óta. Ennek eredményeként 2015-től a gazdasági aktivitás már a hosszú távon fenntartható szint fölé emelkedett az Egyesült Államokban. Ezzel szemben az eurózóna 2008 óta tartó gazdasági felépülése megakadt, sőt vissza is fordult a 2010-ben kezdődő adósságválság miatt, és a gazdasági aktivitása csak az idén érte el a hosszú távon fenntartható szintet. Következésképpen a monetáris unió országainak gazdasága csak most áll készen a monetáris kondíciók szigorítására. A korábbi tervek szerint az EKB az év végén befejezi kötvényvásárlási programját, az első kamatemelés pedig 2019 második felében várható, ezt 2020-ban további fokozatos emelések követhetik. Ezzel szemben az amerikai kamatciklus lassan a végéhez ér. A Fed előrejelzése szerint 2020-ban már befejeződnek a kamatemelések a tengerentúlon.
Ez a környezet erőt adhat az eurónak a következő években, ami egyre inkább érződhet az EKB első kamatemelésének közeledtével. Erre még inkább ráerősíthetnek a monetáris szigorításra utaló jegybankári kommentárok, amelyek előreláthatólag egyre gyakoribbak lesznek jövőre. Következésképpen arra számítunk, hogy 2019-ben az euró megerősödik a dollárral szemben, mivel ebben a környezetben a dollárnak az euróval szembeni hozamelőnye fokozatosan mérséklődik.
