Az amerikai dollárnak egyelőre nincs alternatívája a piacon

Az amerikai dollárral kapcsolatos várakozásokat tekintve az év azzal indult, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke, Jerome Powell jelezte: a 2016 vége óta tartó kamatemelési ciklus egy időre megszakadhat. A központi banknak türelmesnek kell lennie – mondta –, hogy lássa, mi történik az amerikai gazdaságban, mielőtt újra lép. Emellett teret nyertek azok az előrejelzések, amelyek az év végére vagy legkésőbb a következő esztendőre már recesszióval számoltak az Egyesült Államokban, ami azt is jelenti, hogy a Fed ismét kénytelen lesz csökkenteni irányadó kamatait. A csökkenő kamatok pedig természetesen gyengülő dollárt jelentenek, elég csak Japánra gondolni: a gyengélkedő gazdaságot negatív kamatok és defláció jellemezték, a jen pedig gyengült. A dollárindex azonban a Fed bejelentése óta 1,5 százalékot emelkedett, ami a dollár széles körű erősödését mutatja a többi vezető devizával szemben. Ez a fentieket figyelembe véve meglepetés lehet, és bár önmagában véve nem feltétlenül sokatmondó, a mostani szunnyadozó devizapiacon figyelemre méltó jelenség.

A hét közepén a dollárt segítette az amerikai inflációs adat is. A fogyasztói árindex januárban az Egyesült Államokban harmadik hónapja változatlan volt. Értékét az alacsony benzinár tartotta mélyen. Az infláció azon része azonban, amely nem tartalmazza a volatilis energia- és élelmiszerárakat, 0,2 százalékkal emelkedett már az ötödik egymást követő hónapban. Ennek alapján a maginfláció 2,2 százalékos értéket mutatott már harmadik hónapja, ami erősítheti azt a várakozást, hogy a Fedtől további szigorításra lehet inkább számítani. Ez pedig emelkedő kamatokat és erősödő dollárt jelent. Az amerikai tízéves államkötvényhozam a hét közepére ismét a 2,7 százalékos érték fölé tudott emelkedni, ami már nagyobb távolságra van a január elején látott 2,55 százalékos mélyponttól. A hozam grafikonja alapján azt lehet mondani, hogy ha fennmarad az emelkedés január eleje óta berajzolható trendje, akkor áprilisra a hozamszint 2,9 százalék fölé nőhet, ami már izgalmasabban hangzik, akár a dollár erejét, akár a részvénypiaci emelkedést tekintjük.

A dollárnak kedvez az is, hogy gondok vannak a sorban következő két másik deviza, a font és az euró háza táján. A Brexit dátuma közeledik, a megállapodás viszont nem. Az euró szintén problémákkal küzd, a makrogazdasági adatok 2018 második felében gyengék voltak, és további romlás jelei mutatkoznak. Olaszország az egyik legnagyobb probléma, hiszen statisztikailag a gazdaság recesszióban van, a kormányzat pedig igyekszik rátenni a kezét a világ harmadik legnagyobb aranykészletére. A lehetőséget a Liga tervei szerint alkotmánymódosítás teremtené meg. Franciaországban visszaesőben vannak a szolgáltatások és a feldolgozóipar, és Németország adatai is ebbe az irányba mutatnak. Mindezek mögé felsorakoztak a spanyol belpolitikai problémák, mivel a költségvetés parlamenti elutasítása miatt lehet, hogy előrehozott választást kell tartani Spanyolországban. Ehhez képest az euró még viszonylag jól tartotta magát, de ha az adatok további romlást mutatnak, akkor az EKB kommunikációja nagyobb mértékben lesz galambtónusú, ami a devizaövezet közös valutáját tovább lökdösheti lefelé. Az 1,13-hoz közeli támasz elesése után az 1,1216-es szint marad, utána pedig 1,1125, majd 1,10 környéke következhet – legalábbis e cikk megírásának időpontjáig így látszik.

Természetesen a kínai gazdaság lassulása is a dollárnak kedvez. Az ottani gyengélkedés pedig húzza magával a fejlődő országokat, köztük Ázsia nagy részét, de Ausztráliát és Új-Zélandot is. Az amerikai gazdaság tehát a legegészségesebb képet mutatja, és amíg ez fennmarad, a dollár erősödhet, ezzel viszont gyengítve a nagy amerikai multik teljesítményét. Az erős dollár már a negyedik negyedévben is megtette a hatását. Azok a társaságok, amelyeknek az árbevétele többségében az Egyesült Államokból származik, 16,6 százalékos eredménynövekedésről számoltak be, ám azok, amelyek több mint 50 százalékban külföldön értékesítenek, csak 8,4 százalékos bővülést tudtak elérni. A dollár kitartó erősödése miatt az első negyedéves számok még rosszabbak lehetnek. A befektetői fókusz azonban áttolódhat abba az irányba, hogy a kínai lassulás a globális gazdasági visszaesés fő mozgatója lesz. Így az Egyesült Államok lehet a bezzegország, a dollár pedig a legvonzóbb deviza. Nem arról van tehát szó, hogy a befektetők kapkodnak az amerikai dollárért, hanem arról, hogy nincs valódi alternatíva.