A kereskedelmi háborún múlik az olajár alakulása

Lejtmenetbe kapcsolt az olaj ára tegnap hajnalban az ázsiai kereskedésben, miután az amerikai kőolajkészletek a várnál kisebb mértékben csökkentek a szerdán közzétett adatok szerint. A várt 3 millió hordóval szemben csak 1,1 millió hordóval volt kisebb a készlet, mivel a múlt héten az amerikai finomítók kevesebb nyersanyagot használtak fel, mint az előző héten, és 2 százalékkal kevesebb olajat dolgoztak fel, mint egy évvel ezelőtt – annak ellenére, hogy a nyári benzinigényes szezon közepén vagyunk. Az árfolyam annak ellenére csökkent, hogy a a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének más kitermelőkkel kiegészült csoportja, az OPEC+ jövő március végéig meghosszabbította kitermeléskorlátozó intézkedéseit. Erre számítani lehetett, hiszen ebbéli szándékát Szaúd-Arábia és Oroszország már korábban jelezte. Az olajkartell azt szeretné elérni, hogy a 2010 és 2014 közötti készletszintre mérséklődjenek a tartalékok a világban. Ez mintegy 250 millió hordós csökkenés lenne, és a kereslet-kínálat szabályai szerint magasabb árakat kellene eredményeznie. A szaúdiak hozzák a legnagyobb áldozatot, de ők nyernék a legtöbbet is, ha a kitermeléskorlátozás elérné a célját. E célokkal szembemegy, hogy az OPEC-en kívüli termelők, elsősorban az amerikai palaolaj-kitermelők, ahogy korábban is, most is növelni tudják a termelést. Azt nem lehet előre tudni, hogy a termelésnövelés üteme mekkora lesz, és hogy miként alakul a nyersolaj iránti kereslet. Az előrejelzésekben inkább keresletcsökkenésre számítanak. Egy hónapja még esett az olaj ára, de néhány hete ismét emelkedő tendencia érvényesül – részben arra a vélekedésre alapozva, hogy az Egyesült Államok és Kína megállapodik. Az is szerepelt a várakozásokban, hogy az OPEC képes kordában tartani a tagjait és az árakat, és meglépi a hosszabbítást. Az utóbbi meg is történt, úgyhogy a csütörtök hajnali csökkenés másik mozgatója valamelyest akár az „adj el a hírre” tőzsdei szólás érvényesülése is lehetett.

A készletadatok azt sugallják, hogy az Egyesült Államokban az olajkereslet lassulhat, egy ütemben a gyengülő gazdasággal. Az amerikai feldolgozóipar új megrendelésállománya májusban már második hónapja esett, ami szintén növeli a gazdasági bővüléssel kapcsolatos aggályokat. Ha a készletadatok rövid távú ingadozásait félretesszük, akkor a valóságot leginkább közelítő kép az lehet, hogy globális feldolgozóipari visszaesés időszakában vagyunk. Ezt a gyengeséget ellensúlyozhatja az olaj piacán a kínálat visszafogása.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az amerikai energiaipari cégek három hete először csökkentették a működő olajfúró tornyok számát, mivel a vállalatok idén csökkenteni igyekeznek a kiadásokat. A Baker Hughes szerdán megjelent adatai szerint a vállalatok öt olajkutat állítottak le a július 3-ig tartó héten, a teljes szám 788-ra csökkent. A kutak száma legutóbb 2018. no­vember közepén érte el a csúcsát, akkor 888 kút volt üzemben. Ezzel szemben 1989 óta a legtöbb fúrótorony 2014 októberében működött, amikor a jelentés 1609 kútról számolt be.

A lassuló kereslet mellett sok múlik azon, hogyan alakul az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború. Ugyan Khalid A. Al-Falih szaúdi energiaügyi miniszter azt mondta, hogy az idei második fél év keresleti kilátásai jobbak lehetnek, de a két ország viszonyának rendezése nélkül ez elmaradhat. Ahhoz, hogy az olaj hordónkénti ára meghaladhassa a 75 dollárt, a keresletnek napi egymillió hordóval kellene emelkednie. Az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége, az EIA júniusban, legutóbbi rövid távú előrejelzésében 2019-re napi 1,2 millió hordó keresletnövekedést becsült, 2020-ra pedig újabb 1,4 millió hordót, ami az előző becsléshez képest már csökkenésnek számít. Az OPEC is csökkentette előrejelzését napi 70 ezer hordóval, 2019-re 1,14 millió hordós keresletet jelezve. A szaúdiaknak a mostani alacsonyabb árak is kedvezhetnek, hiszen ezzel „belemarhatnak” az amerikai palaolaj-termelők üzletébe.

Technikai alapon, heti bázison vizsgálva az olaj árfolyam-alakulását, az látható, hogy a 2016 februárja óta tartó emelkedő trenden belül egy-egy rövidebb távú másodlagos, emelkedő, illetve csökkenő trend kezdi összeszorítani a jegyzést. A szorításból az árfolyamnak legkésőbb az év végén ki kell lépnie. Az alakzat szimmetrikus formája nem feltétlenül igazít el az irány vonatkozásában. Annyi látható viszont, hogy a felfelé történő kilépés esetén a jegyzés 75 dollár közelébe emelkedhet, ellenkező irányban pedig 48-50 dollár közelébe csökkenhet.