India hosszú távú kilátásait illetően nehéz pesszimistának lenni. Az ország 1,3 milliárdos lakosságának fele 25 év alatti, ami óriási demográfiai tartalék az elöregedő fejlett országokhoz és Kínához képest. A középosztály gyorsan bővül, és urbanizálódik: a McKinsey szerint 2025-re 69 indiai város lakossága fogja elérni az egymilliós számot. Ráadásul az ország gazdasága viszonylag zárt, ezért kevésbé kitett a kereskedelmi háborúnak, mint a fejlődő országok többsége. Rövid távon azonban a helyi részvénypiac előtt rázós út állhat. A az idei második negyedévben ötéves mélypontra esett. A májusban újraválasztott Modi-kormány első lépései a gazdaság élénkítése helyett a hindu nacionalizmus fűtését szolgálták.
A gazdasági lassulás a részvénypiacon még nem árazódott be, a benchmark Sensex index túlértékeltnek tűnik még a júniusi rekordszintről való korrekciót követően is. Az index P/E-mutatója 26 fölött van, szemben a globális feltörekvő piacokat lefedő MSCI EM index 13-as értékével. Az igazsághoz tartozik, hogy az indiai piac az elmúlt két évtizedben szinte végig prémiumon forgott a szélesebb feltörekvő piaci univerzumhoz képest. A legtöbb feltörekvő országnál jobb növekedési kilátások, az index kedvezőbb összetétele – a Sensexben kisebb súllyal szerepelnek tőkeintenzív és ciklikus, és ezért alacsonyabban értékelt gyáripari cégek, mint más feltörekvő piaci indexekben –, és az indiai vállalatok magas tőkearányos megtérülése indokol bizonyos árazási prémiumot.
A mostani értékeltség azonban mind abszolút értelemben, mind a többi fejlődő országhoz képest rekordközeli, miközben az indiai vállalatok tőkearányos megtérülése a legutóbbi jelentési szezon alapján csökkenőben van. A gyengülő adatok láttán úgy tűnik, hogy a kormányzat végre tényleg jelentős gazdasági reformra szánhatja rá magát, erre utal legalábbis a múlt héten bejelentett adóreformcsomag. A reformok eredményeinek beéréséig azonban indokolt az óvatosság az indiai részvénypiacon.
