A jövő tavasztól összehasonlíthatóbb lesz a két fő öngondoskodási termék, a nyugdíjbiztosítás és az önkéntes pénztári megtakarítás költségszintje, mert mindkettőnél fel kell tüntetni az eddig csak a biztosításoknál használt teljes költségmutatót (TKM). A Magyar Nemzeti Bank hatástanulmánya szerint az önkéntes pénztári konstrukciók TKM-je 0,53 és 2,28 százalék közötti, vagyis kedvezőbb a biztosítói költségek 0,89–5,69 százalékához mérten.
A biztosítók nem aggódnak a fentiek miatt. Miként Csépai Orsolya, az Allianz életbiztosítási igazgatója fogalmazott: az esetleg eltérő TKM-ek nem okoznak majd nagyobb változást a nyugdíjbiztosítások értékesítésében, hiszen a két megtakarítási forma nemcsak költségszerkezetében és mértékében, hanem szolgáltatásában, mögöttes befektetési lehetőségeiben és likviditásában is eltér. Lipták Mónika, az Aegon életbiztosítási üzletágának vezetője szerint fontos különbség például, hogy a nyugdíjbiztosítás az öregségi elérése előtti nyugdíjba menetelkor is szolgáltat, és nem csak a megtakarított összeget fizeti ki a biztosított halála esetén, továbbá akkor is fizet, ha legalább 40 százalékos maradandó egészségkárosodást szenved a biztosított. A biztosítási kockázat költsége is a TKM-ben jelentkezik.
Daróczi Andor, az Uniqa vagyonkezelési igazgatója szerint a választható nyugdíjpénztári portfóliók száma egy-egy szolgáltatónál jellemzően három-négy, ezek egymástól a részvényhányad nagyságában térnek el. Viszont egy nyugdíjbiztosításon belül általában több tucat eszközalap választható, a portfóliók jobban személyre szabhatók.
A Világgazdaságnak válaszoló biztosítói vezetők szerint a pénztári TKM bevezetésével a biztosítói oldalon nem várható a TKM-szintek további csökkenése. Mint Lipták Mónika emlékeztetett: az elmúlt években a verseny és a jogszabályi változások (TKM-limit, etikus biztosítási koncepció) kapcsán az elérhető termékek száma és ezek TKM-szintje is alaposan lecsökkent. Az Uniqa vagyonkezelési igazgatója szerint a nyugdíjpénztári TKM-számok publikálása elsősorban a nyugdíjpénztári szektor szereplőire helyez majd nyomást, hiszen az ügyfelek először hasonlíthatják össze a szolgáltatást közvetlenül, azonos módszertannal. Daróczi Andor szerint azonban a pénztáraknál sem kell gyors és drasztikus változásra számítani, ehhez ugyanis önmagában kevés a nagyobb átláthatóság, elengedhetetlen a szabályozó által erősen megtámogatott, könnyített szolgáltatóváltás is.
A jegybankban vizsgálják a lehetőségét annak, hogy a biztosítások és a pénztárak mellett a befektetési alapokra is kiterjesszék a TKM-mutató alkalmazását. Ezzel kapcsolatban az Allianz életbiztosítási igazgatója közölte, hogy az ügyfeleknek fontos egy olyan mutatószám létezése, amely alapján összehasonlítható a piacon elérhető, azonos típusú befektetési formák teljesítménye és költségterhelése. E célnak szerinte az EU által a nem közvetlenül vásárolt (becsomagolt) lakossági befektetési termékekre előírt, kiemelt információkat tartalmazó dokumentum (KID) is megfelel, amelyet a befektetési alapoknak is alkalmazniuk kell. Csépai Orsolya úgy látja, hogy a TKM további lehetőséget adna a termékek összemérésére.
Lipták Mónika arra hívja fel a figyelmet, hogy a KID és a TKM együtt sem segíti az egyszerűsítési és ügyfélbarát törekvéseket. Úgy látja ugyanis, hogy a KID elsősorban nem a biztosításszakma, hanem a befektetési alapok logikájára épül, ezért furcsa, hogy a biztosítóknak kellett először alkalmazniuk. Az ügyfélközpontú megoldás az lenne, ha egy mutató alkalmas lenne két megtakarítási forma összehasonlítására, ám fontos, hogy más célokat szolgál egy biztosítás, és mást az egyéb megtakarítások, így a költségszintek összehasonlítására egyszerűsíteni az összevetést félrevezető lehet. Hasonlóan vélekedik Daróczi Andor is. Szerinte a hasonló vagy azonos nevű költségmutatók azt sugallhatják, hogy egy befektetési alap, egy nyugdíjbiztosítás és egy nyugdíjpénztári számla nagyon hasonló, pedig sokban különböznek. Maga a biztosítói és a pénztári TKM-módszertan is eltér, például a számolt futamidőnél.
