A mérethatékonyság vezeti a bankeladásokat
A 2018-as és 2019-es év nagyon erős növekedést hozott régiónkban, mivel pedig szoros a korreláció a makrogazdaság és a bankrendszer között, az utóbbi rekorderedményeket érhetett el. Ezzel párhuzamosan beindult a konszolidáció is: a helyi szereplők megerősödtek, a térség bankjainak tőkehelyzete erős, ezért vásárolni is tudnak. Ha a bankárokat kérdezzük – főleg Magyarországon –, inkább azt mondják, hogy a helyi szabályozás nagyon komoly tőkekövetelményeket ír elő számukra, ami jelentősen befolyásolja az akvizíciós lehetőségeiket. A Deloitte szakembere szerint mindkét vélemény igaz, ám ezek eredőjeként magas a tranzakciók száma. Csomor Csaba, a társaság pénzügyi tanácsadás üzletágának menedzsere szerint a 2015–16-os első konszolidációs hullám után – amikor a válság hatására volt sok eladó, mint például a régióban korábban aktív görög bankházak – most új piaci érdekek mentén zajlanak az ismét felerősödő tranzakciók.
Bíró Balázs, a Deloitte partnere szerint azok a nagy nemzetközi bankházak, amelyek nem értek el a részpiacokon 5 százalék körüli részesedést, most elkezdték feladni e piacokat, helyüket pedig helyi és lokális szereplők veszik át. E folyamatban az egyik élenjáró pénzintézet az OTP, amely szinte menetrendszerűen vásárolgatja ezeket az önmagában kis súlyú szereplőket, így erősítve régiós jelenlétét. Az új tranzakciókra rányomja a bélyegét, hogy a vevők nem eszetlenül akarnak vásárolni: a kis lefedettségű bankok a könyvértéküknek átlagosan a 0,8 százalékán adhatók el.
A régiós top bankok közül az Erste, a KBC és a Raiffeisen is növekedési stratégiát folytat. Az elmúlt években a piac negyedik szereplője, a Société Générale (SocGen) volt a legnagyobb eladó, csak a már kellően nagy romániai és a csehországi leányvállalatát tartotta meg. Bár a 2018-as listán még az OTP előtt állt, a legnagyobb vásárlója vélhetően már megelőzte, így a régió negyedik legnagyobb súlyú szereplője lett. Az OTP 2015 óta nyolc felvásárlásban volt érdekelt, a legtöbb esetben épp a SocGentől vásárolt. Legutóbbi, szlovéniai akvizíciójához már csak a hatósági engedély hiányzik. Érdekesség, hogy a stratégia változását meghirdető Raiffeisen eddig az eladói oldalon volt aktív.
A kisebb szereplők közül kiemelkedő a Sberbank régiós helyzete, ám a bankház európai jelenléte aligha az itteni piacmérettől függ. Ugyanakkor szigetként van jelen Budapesten a Commerzbank, amely Lengyelországban is aktív, de ott a piac második legerősebb szereplője. Hasonlóan érdekes lehet a Fundamenta-tulajdonos német Schwabisch Hall helyzete, amely utolsó előtti régiós érdekeltségét a csehországit a KBC-nek adta el. Bár Ukrajna után Magyarországon van a legtöbb – 25 – 1 százalék alatti részesedésű hitelintézet, a Deloitte szerint korántsem biztos, hogy hazánk lesz a fő akvizíciós célpont. A potenciális növekedés lehetősége ugyanis sokkal nagyobb a balkáni régióban.
A hitelállomány éves szinten átlagosan 5,5 százalékkal nő a régió bankjainál. A pénzintézeteknek érdeke a növekedés, hiszen az alacsony kamatmarzs mellett csak komoly volumen biztosíthatja a jövedelmezőséget.
A magyar bankrendszernek ennek ellenére változnia kell, mivel magas költséghányad mellett a régióban igen magas megtérülést mutat, igaz – tette hozzá Bíró Balázs –, a tényleges jövedelmezőséget rontja a bankadó és a tranzakciós illeték. A szakember szerint a bankolás veszélyes üzem, ezért 10-12 százalékos ROE-megtérülésre feltétlenül szükség van. Ennél magasabb jövedelmezőség csak úgy érhető el hosszú távon a régióban, ha a gazdasági növekedés legalább 3 százalékos, emellett az adott hitelintézet mérete és hatékonysága megfelelő.
A korábbi rossz hitelállományok leépültek, a régióban szinte mindenhol 10 százalék alatti a nem teljesítő állomány (NPL) , a kivétel Horvátország és Lengyelország. Az előbbiben a Deloitte most készít elő egy egymilliárd eurós tranzakciót. Lengyelországban nem magas az NPL-ráta, ám a volumen hatalmas. A következő kihívás Ukrajna lehet, ám ott egyelőre a vásárlók és a tanácsadók is óvatosak. Bíró Balázs szerint a makrogazdasági lassulás minden bizonnyal hatással lesz a nem fizető állományokra, de mind az állam, mind a fogyasztók sokkal jobb helyzetben vannak, mint a korábbi válság idején. Ráadásul most legfeljebb makrokorrekcióra lehet számítani, nem válságra.
