Az OPEC lökést adhat az olajárnak
Az olaj árfolyamát decemberben a hó eleji sikeres OPEC-csúcs határozta meg, amelyen az addig érvényben lévőt megfejelő, napi félmillió hordós termeléscsökkentésről állapodtak meg az érintettek.
Mindez a piaci várakozásoknak megfelelően történt, bár a nagyságrend és a szaúdiak önkéntes, újabb napi 400 ezer hordós termeléscsökkentése pozitív meglepetésként érte a piacot, és emelkedő pályára állította az olajárat.
A januárt indító geopolitikai villongások önmagukban is felhajtóerőként hatottak az árfolyamra, de az iráni–amerikai konfliktus enyhülése végül korrekcióhoz vezetett.
Az árfolyam irányát innentől a legközelebbi, március végi OPEC-csúcs döntései tudják majd befolyásolni. Mivel a korábbi paktumoktól eltérően a legutóbbi egyezség igen rövid távra, három hónapra köttetett, és Alekszandr Novak orosz energiaminiszter egyre gyakrabban nyilatkozik a kitermelési kvóták emelésének szükségességéről, nem lennénk meglepve, ha nehezebben jutnának dűlőre, vagy a szokásostól eltérő döntés születne.
Mindkét verzió volatilitást váltana ki az olajpiacon.
Emellett a piac az amerikai palaolaj-kitermelés növekedésének lassulását, valamint az olajkereslet nagyságrendjének alakulását kíséri kiemelt figyelemmel. Előbbinél a korábbi évek termelésbővülése a napi 2,3 millió hordós, 2018-as szintről 2021-re 400 ezresre mérséklődhet. Jogos a kérdés, hogy ha így lesz, akkor ki lehet a következő termelő, aki „megsegíti” a kínálati oldalt.
Véleményünk szerint kifejezetten volatilis évünk lehet a nyersolaj piacán, elég, ha az OPEC és Oroszország partneri együttműködésének esetleges megszakadására vagy Irán kilátásba helyezett, agresszív megtorló akcióira gondolunk, amelyeknek igen nagy valószínűséggel a közel-keleti olajipari létesítmények lehetnek a kárvallottjai.
Úgy látjuk, a Brent típusú nyersolaj kereskedési tartománya kiszélesedhet a korábbi hordónkénti 55–65 dollárról 50–70 dollárra. Ha a világgazdasági aktivitás a vártnál jobban gyorsul, a sáv felső felében találhatjuk meg az éves átlagárat.
