A vártnál korábban történt a váltás, hiszen elődjének a mandátuma még egy évre szólt. Mennyire volt meglepetés a kinevezése?
Egyáltalán nem. Az UniCredit hosszú távú utódlási stratégia szerint, ennek megfelelő tudatos képzési folyamatban választja ki a szenior vezetői pozíciók várományosait. Ennek keretében készültem és készítettek fel az új feladatra az elmúlt három-négy évben, így nem okozott problémát, hogy a váltás a tervezettnél egy évvel korábban történt. Immáron huszonöt éve vagyok a megalakításának harmincadik évfordulóját épp most ünneplő banknál, együtt fejlődtünk. Hosszú ideig voltam az UniCredit kockázatkezelési divíziójának vezetője, széles rálátásom volt a termékeinkre, az üzletágaink teljesítményére. A váltás előtti két évben pedig a vállalati, befektetési banki és privátbanki divíziót irányítottam, egy olyan üzleti szegmenst, amelyben az UniCredit hagyományosan nagyon erős.
Volt-e olyan terület, ahol azonnali változást tervezett és hajtott végre a kinevezése után?
A magyarországi UniCredit nagyon jól szervezett, kitűnő eredményeket elérő bank, egy ilyen hatékony szervezethez csak óvatosan, megfontoltan lehet hozzányúlni. Ugyanakkor a compliance-területet – már csak a hatályos és a készülő szabályozói változások miatt is – mindjárt az első hónapokban mind létszámban, mind minőségben jelentősen megerősítettük. Dolgozunk annak előkészítésén, hogy a bankunk vállalati üzletága hangsúlyosan nyisson a kkv-szegmens felé. A lakossági területen a folyamatok egyszerűsítését, a papírmentesítést, a digitalizálást tekintem a legnagyobb kihívásnak. Büszke vagyok arra, hogy a Szervita téren már működik az első self service pontunk, ahol az ügyfelek az elektronikus csatornák segítségével maguk tudják intézni pénzügyeiket a nap huszonnégy órájában.
Hogyan látja a bankszektor helyzetét? Tart még – és ha igen, meddig – a hét bő esztendő?
Nemcsak Magyarországon, de az egész régióban jellemző volt az elmúlt években, hogy a gazdasági klíma javulásával, a hitelkereslet bővülésével és az eszközeladásokkal a portfólióminőség jelentősen javult. Az alacsony kamatok és a fokozódó költségnyomás közepette az eszközminőség vált a profitabilitás egyik motorjává. Ez azonban átmeneti és hosszú távon nem fenntartható, így a régiós és a hazai bankok jövedelmezősége hosszabb távon alacsonyabb szinten stabilizálódik. Az UniCredit azok között a hazai pénzintézetek között volt, amelyek elsőként tisztították meg a portfóliójukat, úgyhogy a mostani profitabilitásunk már az üzleti eredményeken alapul, nem a céltartalék-visszaírásokon vagy egyszeri tételeken. A közeljövőben ellentétes hatások között kell terveznünk bankunk további tevékenységét. Kihívás, hogy a jegybanki szigorítás egyelőre elmaradt, és a kamatok akár két-három évre is extrém alacsony szinteken ragadhatnak, miközben egyre kiélezettebb a verseny, és a marzsok növekedésére kevés az esély. Másrészt viszont számíthatunk a erőteljes növekedésére, ami reményt ad a hitelvolumen növekedésére mind a lakossági, mind a vállalati oldalon. A lakossági hitelek GDP-arányos mutatója tavaly – becslések szerint – még mindig csak 15 százalék körül volt, ezzel szemben Csehországban és Szlovákiában már elérték vagy közelítik a 30 százalékos szintet. Magyarországon is volt ilyen magas ez a mutató a válság után, ám most sokkal stabilabb körülmények, szigorúbb szabályozási keretek mellett növekedhet a hitelezés. Gondoljunk csak a hitelfékszabályokra, a béremelkedésre és ennek következményeként arra, hogy a lakosságnak a jövedelem arányában vizsgált nettó pénzügyi megtakarításai 5-ről 10 százalékra emelkedtek. Nem feledhetjük azt sem, hogy a lakossági hitelfelvétel nagyobb részét teszik ki a lakáscélú kölcsönök, amelyek sok esetben megtakarítást jelentenek az ügyfeleknek: egyrészt a vagyonérték miatt, másrészt amiatt, hogy a törlesztőrészlet sokszor alacsonyabb a bérleti díjnál.
Az alacsony kamatszint a megtakarításokra is kihat. Mennyire fontos most a megtakarítás a bankszektornak? A likviditás jó, a hitelboom kezelésére a jelzések szerint elegendő a forrás.
A szektor likviditási mutatói valóban jók, de ha az adatok mögé nézünk, azt látjuk, hogy az elmúlt másfél évben a bankok forintlikviditási többlete döntő részben a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) kötött devizaswapokból származik. Ez azt jelenti, hogy globálisan nincs elegendő forintlikviditás a forinthitelek, a bankrendszer állampapír-állománya, valamint a külföldiek által tartott forint állampapírok finanszírozására. Miután azonban devizában többlete van a bankrendszernek, a forintlikviditást az biztosítja, hogy ezt a devizát az MNB-vel kötött FX-swapok segítségével a bankok forintra cserélik. Látni kell, hogy ma jelentősen olcsóbb a swapolás, mint a forintforrások gyűjtése. Egyszerűen nem érdemes a forrásgyűjtést kamatemeléssel ösztönözni, mert azon az áron, amelyen a bankok képesek lennének új forrást gyűjteni, képtelenség lenne hitelezni a piaci verseny és az alacsony marzsok mellett.
Ebben a helyzetben talán még érzékenyebb a kialakult kettős kamatrendszer kérdésköre. Ön szerint mennyire rombolja az állam a MÁP Plusz termékkel a klasszikus megtakarítási piacot?
A szuperállampapírral nyilvánvalóan nem lehet és nem is érdemes versenyezni. Amíg az Államadósság Kezelő Központ fenntartja jelenlegi stratégiáját, lakossági forrásokra kevésbé építhet a bankrendszer. Maradnak a vállalati források. Mindez annak fényében jelent kihívást, hogy a klasszikus banküzemtan szerint a kiegyensúlyozott működéshez a lakossági oldal nettó megtakarítói és a vállalati oldal nettó hitelfelvevői pozíciójára van szükség.
Mivel járhat, ha valóban elveszik a MÁP Plusz értékesítésének a lehetőségét a bankoktól?
Közelítsük meg ezt a kérdést az ügyfelek szempontjából, ne a bankokéból. Ma már kormányzati stratégia is támogatja a pénzügyi tudatosság fejlesztését, amiben alapkérdés a diverzifikáció, azaz a több termékből kialakított befektetési portfólió. A MÁP Plusz így csak az egyik hangsúlyos eleme egy kiegyensúlyozott portfóliónak. A bankok pedig nem egyszerűen értékpapírt adnak el, hanem befektetési szolgáltatást nyújtanak. Felmérik az ügyfelek igényeit, élethelyzetét, kockázati profilját, és ennek megfelelő befektetési portfóliót alakítanak ki számukra. Az állampapírok banki értékesítésének megszűnésével az ügyfelek a megtakarítási portfóliójukat nem tudnák egyben kezelni, az ügyfélélmény jelentősen romlana.
Az MNB érvei szerint a bankokkal ellentétben a Magyar Államkincstár ingyen kezeli az állampapírszámlákat.
Ami nem jelenti azt, hogy a számlák vezetésének nincs költsége. Csupán nem azok fizetik, akik igénybe veszik, ami nem kifejezetten piacgazdasági megoldás. Másrészt, ha az ügyfeleknek a teljes portfóliójukat több befektetési számlán kell menedzselniük, több értékesítési pontot is fel kell keresniük. Azért is ők fizetnek idővel, fáradsággal, végső soron pénzzel.
Az MNB fintech cégekre vonatkozó stratégiája szerint a digitalizáció teheti költséghatékonyabbá a bankszektort. Sokak szerint ugyanakkor a digitalizációs elvárások teljesítése (PSD2, azonnali fizetés) olyan költségekkel jár, amelyeknek a megtérülése finoman szólva is kétséges. Osztja kollégáinak ezen véleményét?
A tapasztalat azt mutatja, hogy a digitalizáció elsősorban azoknál a piaci szereplőknél hozhat számottevő költségcsökkentést, amelyeknek még van teendőjük a fiókracionalizálás és a hatékonysági mutatók terén. Az UniCredit nem ilyen. Hosszú évek óta a magyar piac egyik legjobb költség-bevétel aránya a miénk, ráadásul elkötelezettek vagyunk a digitalizációs fejlesztések mellett. Megítélésem szerint a további digitalizációs fejlesztéseknek kevésbé a költséghatékonyság, inkább az ügyfélkiszolgálás minőségének a javítása és így az ügyféllojalitás erősítése lehet a céljuk. E tekintetben elsősorban partnerként, inspirációs forrásként tekintünk a fintech cégekre, kevésbé versenytársként, figyelembe véve azt is, hogy a bankok jelentősen több pénzügyi és bizalmi tőkével rendelkeznek. Fontos lenne ugyanakkor, hogy azonos szabályozás elve érvényesüljön a piac régi és új, klasszikus és innovatív szereplői számára. Az azonnali fizetési rendszer egyébként épp a hazai pénzügyi rendszer versenyképességét növeli majd a gyors pénzküldés lehetőségének megteremtésével, kifogva ezzel a szelet a bigtech cégek vitorlájából.
Mire készülnek az átalakuló bankrendszer tekintetében? Nagy Márton jegybanki alelnök szerint elég lenne öt nagy univerzális bank Magyarországon, a két olasz érdekeltségű pénzintézet közül szerinte maradhatna egy. Az UniCredit maradni akar?
Európában jelenleg a régió, ezen belül Magyarország mutatja a leggyorsabb gazdasági bővülést, a már említett mutatók szerint nálunk várható a legnagyobb hiteldinamika, ráadásul – bár a jelenleginél csekélyebb mértékű, de továbbra is – magas megtérüléssel tudunk számolni a magyar piacon. Azt gondolom, hogy a jelen lévő nagybankok maradni akarnak és fognak is. Más kérdés, hogy néhány bankháznak, főleg kisebb piaci súly mellett, idővel nem éri majd meg a helyi szabályozói, digitalizációs megfelelés miatti folyamatos fejlesztés. Főleg azért, mert ma már a fontosabb ügyfeleiket fióktelepként vagy határon átnyúló szolgáltatással is kiszolgálhatják. A kis piaci súlyú filiálék eladására alkalmas lehet egy ilyen prosperáló időszak. Az UniCredit elkötelezett a magyar piac mellett, és tovább dolgozunk ügyfeleink kiszolgálásáért és organikus növekedésünkért.
A lakossági hitelek
GDP-arányos mutatója
15
százalék körül volt tavaly
