A koronavírus megjelenéséről szóló év eleji első hírek hallatán egy ideig a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak az események: egy távoli ország (látszólag) izolálható problémája közvetve ugyan jelentős visszaesést indukál a bizalmi és termelési indexekben, mégis extrém vételi kedv jellemezte főképp az amerikai, de a nemzetközi részvénypiacokat is. Hiszen a járvány következményei ismét okot adhatnak a jegybankoknak a lazításra és a pénznyomtatásra. Ekkor még úgy látszott, hogy a sokkszerű kínai visszaesést gyorsan lehet majd pótolni.
A második hullámban az ázsiai gyors terjedés miatt a menedékeszközök listájáról február közepére lekerült a japán jen, amely a kereskedelmi háborús aggodalmaknál kiváló carry trade lehetőség volt.
A jen aránya a világ tartalék rendszereiben majdnem húszéves csúcsra ért tavaly,
és közben a szigetországi negatív kamatokon a befektetők japán jent kölcsönöztek, hogy azon magasabb kamatszintű devizát vásároljanak. Korábban a piaci turbulenciákkor ezért erősödött olyan hirtelen a jen árfolyama a font, az ausztrál dollár vagy az új-zélandi dollár ellenében.
Arra, hogy mekkora a baj, az arany figyelmeztetett az elmúlt napokban. A nemesfém korrelációja 2016 óta először ismét pozitívvá vált a dollárral.
Nem csak a jegybanki aranyvásárlás és a közel-keleti élesedő konfliktus verte fel az árfolyamát, az év elejei kitekintőkben is egyre több elemzőház hívta fel a figyelmet a buborékszerű eszközárfolyamokra. Ezt erősítette fel a hirtelen jött menekülés a kockázatosabb eszközökből. Az erősödő dollárhoz és az aranyhoz még egy eszközosztály, az amerikai kötvényeké is csatlakozott, végképp felborítva az elmúlt hónapokban megszokott stratégiákat.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja!
