Az amerikai könnyűolaj, a WTI (West Texas Intermediate) árfolyama történelmi mélypontra esett áprilisban. Korábban sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy bárhol a világon negatív előjelű legyen a nyersolaj ára, ami a fenti esetben azt jelentette, hogy az eladó fizetett a vevőnek azért, hogy átvegye a terméket. A jelenség, annak ellenére, hogy az olajpiacokon egyedi volt, más árupiacokon nem számít ennyire kirívónak: a villamos áram vagy a földgáz esetében az azonnali (spot) piacokon, ha nem is mindennaposak, gyakran látni negatív árakat. De mi is állt a negatív árak hátterében, és vajon megismétlődhet hasonló az olajpiacokon?
Mind a villamos áram, mind a földgáz vagy a nyersolaj (egyes piacokon) fizikai leszállítású termék, és a termelők hasonló problémával néznek szembe: aki nem tudja eladni a megtermelt mennyiséget, például a kereslet hirtelen csökkenése miatt, inkább hajlandó fizetni azért, hogy valaki átvegye tőle a terméket, mintsem hogy abbahagyja a kitermelést, ami igen jelentős költségekkel járna. Bármilyen furcsán hangzik, de olyan extrém esetben, mint amilyen az áprilisi volt, jobban megérte fizetni az olaj átvételéért, mint az olajkutakat leállítani, majd később újraindítani.
Véges tárolókapacitások
Az olaj esetében a fundamentális okoknál fontosabbak a pozíciós okok, amelyek a negatív árat eredményezték. Ha közelebbről megnézzük a történteket, egy fontos részletet ki kell emelni: az olaj ára kizárólag az USA egy pontján, Oklahomában esett nulla alá – ez az a hely, ahova az amerikai könnyűolajat, a WTI-t leszállítják. Az ottani tárolókapacitásnak – hozzávetőleg 80 millió hordó – az esetet megelőzően 75-80 százalékos volt a kihasználtsága, és az aktuális (májusi) határidős kontraktus utolsó előtti kereskedési napján a nyitott kötésállomány kétéves csúcsot mutatott, azaz nagyjából még 55-60 millió hordót kellett volna leszállítani, ám ez fizikailag lehetetlen volt. Így a spekulatív vevők, akik az olajár visszapattanására számítottak, kénytelenek voltak erősen csökkenteni a pozíciójukat (hiszen nem akartak fizikai leszállítást), és rövid idő alatt hatalmas mennyiségtől akartak megszabadulni.
A rengeteg spekulatív eladással szemben nem állt szinte senki a vételi oldalon, hiszen venni már csak azok akartak, akiknek fizikailag szükségük volt az olajra. Az eredmény az lett, hogy a májusi olaj ára mínusz 40 dollárig esett, azaz 40 dollárt is fizettek az eladók a vevőknek azért, hogy átvegyék az olajat, és elvigyék a leszállítási helyről. A hirtelen drasztikus áresés végül súlyos, milliárd dolláros veszteséget okozott.
A fenti eset egyik tanulsága, hogy olyan piacon, ahol a kereslet rekordalacsony szinten van, a tárolókapacitás korlátos, valamint logisztikai problémák is fennállnak, egy fizikai leszállítású terméknél nem lehet az utolsó napig várni a pozíciók zárásával vagy távolabbi határidőre görgetésével.
A helyzet mostanra sokat javult, a jelenlegi kapacitáskihasználtsági viszonyok mellett szinte kizárt, hogy megismétlődik az áprilisi eset. A spekulatív szándékkal vásárló befektetők kétszer is meggondolják, meddig hagyják nyitva vételi pozíciójukat, és már hetekkel a lejárat előtt lezárják. Áprilisban a kiugróan alacsony olajárak azt a félelmet tükrözték, hogy a kitermelési szintek fenntartásával a tárolók megtelhetnek, és nem lesz hova szállítani az olajat. A fizikai piacon az alacsony, egy számjegyű árak végül célt értek, a termelés lecsökkent, az olajkutak száma mostanra 70 százalékkal kisebb az USA-ban a márciusi szinthez képest. A piaci szereplők ezzel együtt megtapasztalhatták, hogy az olajpiacon sincs abszolút minimumszint, és bár Oklahomában a készletek május óta 50 millió hordó alatt vannak, a kereskedők hétről hétre kiemelt figyelemmel kísérik a magyar idő szerint szerda délutánonként publikált amerikai olajkészletadatokat.
Felmerül a kérdés: ha Észak-Amerikában volt nullaközeli, sőt negatív az olajár, előfordulhat máshol, más piacokon is hasonló? A fizikai olaj piacán előre fixált árak vannak, jellemzően húsz-harminc napra előre állapodnak meg a felek, ennyi időt vesz igénybe az olaj elszállítása a célországba. Ha negatív áron lennének kénytelenek a termelők értékesíteni az olajat, az hosszú távon nem lenne fenntartható. A határidős piacok esetében érdemes összehasonlítani az előbb említett amerikai olajat a Brent olajjal, amely a világ fizikai olajszállításának több mint felénél szolgál az elszámolás alapjául, a többi között Európában.
Normalizálódik a helyzet
A Brentet az Északi-tengeren termelik ki, így nem kell több száz kilométerre elszállítani a tengerig, mint az amerikai könnyűolajat. Ennél is fontosabb, hogy a Brent kontraktusa pénzügyi elszámolású, nincs mögötte fizikai teljesítési kötelezettség. Márpedig nehezen elképzelhető az a szituáció, hogy valakinek fizessünk azért, hogy pénzt vigyen el tőlünk, szemben azzal, ha az olajtól szeretnénk megszabadulni. A teljességhez hozzátartozik, hogy a Brent esetében is kérhető fizikai leszállítás (nem kötelező), biztos, ami biztos, erre a termékre is készítettek negatív árak esetén alkalmazandó dokumentációt.
Az olajárak lassan három hónapja tartó emelkedésében fontos szerepet játszik, hogy a kereslet a világ egyes részein, kiemelten az ázsiai piacokon a vártnál gyorsabban növekedett. Kínában például számos olyan beruházásélénkítő intézkedést hozott a kormány, amelyek az olaj iránti keresletet segítették az elmúlt hónapokban. Az olajpiac mostanra deficitessé vált, hozzávetőleg 4-5 millió hordóval haladja meg a kereslet a kínálatot. A gazdaságélénkítő intézkedések mellett a dollár tartós gyengülése és az OPEC+-országok kínálatának vártnál nagyobb mértékű csökkentése segítette az olajpiac normalizálódását. A fentebb említett hiányhoz az OPEC-en kívül az iráni és a venezuelai exportkiesés is hozzájárult.
Mostanra viszont az emelkedés üteme lassult, a vírus esetleges második hulláma miatti bizonytalanság az olajpiacon is érezhető, nincs egyértelmű irány. A legfontosabb kérdés, hogy a hónapok alatt felhalmozott nyersolajkészletek milyen ütemben tűnnek el a piacról, illetve hogy elérhető lesz-e a vírus kirobbanása előtti állapot. A kereslet növekedésének üteme lassult, a kezdeti lendület alábbhagyott, a két leginkább érintett olajtermék, a benzin és a kerozin iránti kereslet a válságot jóval megelőző szinten van, és pozitív elemzői becslések szerint sem fogja meghaladni a válság előttit 2022-ig. Az emelkedést lassítják a vírus miatti aggodalmak mellett a felerősödő geopolitikai kockázatok, kiemelten az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség.
Korán lépett az OPEC?
A kínálat alakulásával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az OPEC-országok közül többen, élükön Szaúd-Arábiával, a kötelezőn túl további, önkéntes csökkentést vállaltak, valamint hogy a korábbi renitensek, akik az ígért mennyiségnek csak egy részével csökkentettek (például Irak), ezúttal ígéretet tettek, hogy maradéktalanul megfelelnek a rájuk szabott részt illetően.
Az Egyesült Államokban fokozatosan növekszik a termelés, a 40 dollárt kevéssel meghaladó amerikai olajár az a szint, amely az OPEC-országoknak még alacsony, az USA-ban viszont elég magas ahhoz, hogy a termelők újra tudják indítani a kutakat. Ez azért lehet kockázatos, mert ha a termelés visszatérésének üteme túl gyors, és a piac nem tudja a többletkínálatot felszívni, akkor a készletek sem tudnak a várakozásnak megfelelő ütemben fogyni. A romló kilátások negatív hatásai előbb-utóbb az olaj árában is megmutatkoznak. Minél több kieső mennyiség tér vissza az USA piacára, annál nagyobb a kockázat, és annál jobban ki van téve a piac egy esetleges visszaesésnek. Annak ellenére, hogy az olajárak emelkednek, figyelembe kell venni, hogy globálisan több mint egymilliárd hordónyi olajkészlet halmozódott fel az elmúlt hónapokban – ez a szint sokkal magasabb, mint januárban, a vírus kirobbanása előtt volt. A többletet el kellene fogyasztani, ugyanis a piacra akkor lehetne azt mondani, hogy egyensúlyi állapotban van, ha a készletek visszaesnének az ötéves átlag körüli szintre, és az árak 50-55 dollárra emelkednének. Ehhez a mostani bizonytalan helyzetben tetemes keresletoldali növekedés kellene.
Pusztán a magas nyersolajárak – a finomított termékek keresletének élénkülése nélkül – tovább csökkentik a finomítók nyersolajvételi szándékát, növelve ezzel a tárolási problémákat. Az OPEC+-országok legutóbbi megbeszélésén a kínálat növelése mellett döntöttek; augusztustól 7,7 millió hordó kitermelését vonják ki a piacról a mostani 9,6 millió helyett. Arra, hogy a lépés nem volt-e túl korai, és hogy a növekvő kínálat ellenére tudnak-e csökkenni globálisan az olajkészletek, az elkövetkező hetekben kapunk választ.
A szerző az OTP Global
Markets tradere
Amerikában
70
százalékkal kevesebb olajkút üzemel most, mint márciusban
