Felívelést jósol a normalizálódó hozamgörbe

Faragó József | A rövid és a hosszú hozamok közötti különbség újra növekedésnek indult, klasszikus ciklus eleji befektetői attitűdöt láthatunk a részvénypiacokon – emelte ki elemzésében Andrew Sheets, a Morgan Stanley stratégája. Miközben más szakértők a koronavírus-járvánnyal, a Brexittel és az amerikai elnökválasztással sújtott esztendő egyediségét hangsúlyozzák, Sheets úgy véli, idén is dolgozhatunk a klasszikus közgazdasági tankönyvek alapján, ráadásul több tényező is egy új gazdasági ciklus kezdetét jelzi, köztük például a jól teljesítő fejlődő piaci részvények, a gyengülő amerikai dollár és a növekvő infláció.

Egy egészséges gazdaságban a hosszú hozamok jellemzően magasabbak, mint a rövidek. Ehhez képest az Egyesült Államokban tavaly invertálódott a hozamgörbe, vagyis jobban fizettek a rövid papírok, mint a hosszú kötvények. Ez az egyik biztos előjele a válságnak, amely az idén be is következett – mondta Varga Zoltán, az Equilor szenior elemzője. A szakértő szerint természetesen nem a járványt jelezte előre a görbe, hanem egy leszálló rövid gazdasági ciklust, amelyet csak felerősítettek a karanténintézkedések. Ismét normális hozamgörbéket láthatunk a kötvénypiacon, újra távolodnak egymástól a rövid és a hosszú hozamok. Ez arra utalhat, hogy mégsem túlárazottak a vállalati részvények, mert felívelő szakasz előtt állhat a gazdaság.

A közelmúltban, 2014–2015‑ben láthattunk hasonló jelenséget, ami a részvénypiacokat illeti – mondta Miró József, az Erste vezető elemzője. A BUX indexben például volt egy előreszaladás, amit egy-két éves stagnálás, majd további erőteljes emelkedés követett. Ebben az analógiában gondolkodva a Morgan Stanley stratégájának mostani elképzelése jól magyarázza a túlzó részvénypiaci árazásokat – tette hozzá a szakértő.

Bármilyen érdekes is a Morgan Stanley elemzése, néhány ponton biztosan vitatható. Talán a legfontosabb körülmény, amely óvatosságra intheti a befektetőket, hogy az elmúlt tizenkét év válságkezelései éppen a hozamgörbéket torzították. A gazdaságélénkítés pont azt célozta, hogy ne kötvényekben heverjen hosszú évekig a pénz. Kérdés, hogy ilyenkor mennyire mérvadó a korábbi, akár évszázados tapasztalat, és mennyire lehetnek meggyőző érvek a hozamgörbék. Attól sem lehet eltekinteni, hogy sorra dőltek meg a tabuk az elmúlt évtizedben, ezek közül a legszembetűnőbb, hogy előbb a tengerentúlon, majd Európában is elkezdték a jegybankárok közvetlenül finanszírozni az államadósságot. Amikor például az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed vásárolja a tízéves államkötvényeket, akkor közvetlenül hitelezi az Egyesült Államok költségvetését, olyan dollárral, amelyet maga „nyomtat”. A fiskális és a monetáris politika szétválasztása miatt ez korábban kifejezetten tilos volt. Vajon egy ilyen környezetben összehasonlítható-e a korábbi és a jelenlegi kötvénypiac?

Ha igaz, hogy a tavalyi piaci fejlemények leszálló ciklusra utaltak, amelyet csak tovább mélyítettek a tavaszi karanténintézkedések, akkor egy felszálló ciklus meredekségét is döntően meghatározhatja a vírus okozta válság. Elvégre kilábalás nem képzelhető el a széles körben elérhető koronavírus-vakcina vagy hatékony és olcsó kezelés nélkül. Ráadásul a ciklusok természete, hogy mindig csoportosulnak, erősítik vagy gyengítik, extrém mód felkorbácsolják, esetleg teljesen kioltják egymást.

Emellett az amerikai fiskális gazdaságélénkítés körüli kampányízű huzavona a Fed szerint könnyen hitelválsághoz vezethet, akár már az idén.