Pár napja még 3,5 milliárd dollárra becsülték a svájci Credit Suisse veszteségét az Archegos-spekuláción, a tegnapi bejelentés szerint viszont a számla 4,7 milliárd dollárra rúg. A befektetési bank felső vezetésében hullanak a fejek. Thomas Gottstein vezérigazgató a helyén marad, de Lara Warner kockázatkezelési vezérigazgató már távozott, Brian Chin befektetési banki vezetőtől április végén búcsúznak, és ebben a hónapban nyugdíjba vonul a bankház elnöke, Urs Rohner is.
A legnagyobb veszteséget a Credit Suisse mellett a kétmilliárd dollárt bukó japán Nomura szenvedte el. Ők még javában egyeztettek a többi bankkal, amikor a Goldman Sachs és a Morgan Stanley emberei már személyesen hívták az amerikai befektetőket, hogy rájuk sózzák az Archegosnak kölcsönzött részvénycsomagokat, míg a Deutsche Bank Európa egyik legnagyobb fedezeti tőkealapjának, a Marsall Wace hedge fundnak értékesítette az Archegos pozícióit. Közben a svájci és a japán bank beragadt a veszteségbe.
Komoly kockázatkezelési kérdéseket vet fel, hogy a tőzsdeguru Warren Buffett már 2003-ban azt írta a befektetőknek, hogy „a részvénycserés ügyletek és a hozzájuk kapcsolódó tőkeáttétes fogadások pénzügyi tömegpusztító fegyverek”. Ráadásul, a tigriskölyöknek becézett Bill Hwang, az Archegos hedge fund vezetője anélkül épített ki tőkeáttétes koncentrált részvénypozíciókat, hogy ezt bejelentette volna a többi részvényesnek. Az Archegos sosem jutott birtokába a részvényeknek, azokat valójában a hitelező bankházak vásárolták meg, majd kikölcsönözték az Archegosnak. Így a hedge fund a háttérben maradhatott, mintha csak kisbefektető lett volna a közkézhányadosok névtelen tömegében. Esetenként 10 százalékot meghaladó részvénykitettsége volt egy-egy vállalatban. Erre mondják, hogy a részvénycsereügyletek a Wall Street árnyékos oldalán köttetnek.
A hedge fundok részvénycsereügyleteinek banki finanszírozása 2019 után élénkült fel, amikor a fedezeti alapok csökkentették a fizikai hitelfelvételeiket, ám a részvénycsereügyletekhez kapcsolódó szintetikus hitelek pótolták a kiesést. Josh Galper, a Finadium ipari tanácsadó cég ügyvezetője szerint az Archegos esete nem elszigetelt, mert az elsődleges brókerek bevételeinek több mint fele ilyen szintetikus hitelekhez köthető. A bankoknak ez nagyon előnyös, mert egyaránt növeli a hitelezési és a kereskedési bevételt, miközben az ügylet mérlegköltsége alacsony. Bár most a hírek arról szólnak, hogy Bill Hwang tíz nap alatt 8 milliárd dollárt veszített, előtte éveken át 40-80 százalékos nyereséggel dolgozott. Amíg Hwang szerencsés kézzel fogadott, igazi aranybánya volt a hitelezőinek. Ők nem tudták, hogy hány hitelezője van az Archegosnak, és hogy mekkora a részvénykitettsége a többi elsődleges brókernél. Magyarán nem kérdezték, amit minden kölcsönkérőnek feltesz a banki tisztviselő: van-e másutt hitele, és mire használná a pénzt. Hwang esetében elegendő volt, hogy blue chipek árfolyamát tippeli.
Szabályozói oldalról felmerült, hogy a részvénycsereügyleteket egységesítsék egy elszámolóházban, jelenleg ugyanis a hedge fundokat egyszerre több nagybank látja el részvényekkel, de az alkuszok nem ismerik a többi elsődleges bróker tevékenységét, ezért megbecsülhetetlen a tényleges kockázat. Így fordulhatott elő, hogy az Archegos pár héttel az összeomlás előtt még stabil hedge fundnak látszott, és a hitelezők úgy gondolták, a részvényeket könnyű lesz értékesíteni. Nagyot tévedtek.
