Hol van már a tavaly április, amikor fizettek azért, ha valaki hajlandó volt elvinni az oklahomai Cushing tározóból az olajat?! A gazdaságok újraindításával párhuzamosan, fokozatosan erősödött a kereslet az energiahordozók iránt, aminek köszönhetően a készletek a pandémia előtt tapasztalt szint alá csökkentek, az amerikai könnyűolaj jegyzése pedig utoljára 2018-ban látott magasságokba emelkedett.
A negatív áraktól a jelenlegi 74 dolláros szintig nagy utat tett meg a fekete arany árfolyama, és sokakban merül fel a kérdés, tud-e még tovább emelkedni. A kérdés megválaszolásához vegyük sorra a keresletet és kínálatot befolyásoló tényezőket.
A kereslet egyelőre erős, amit a korábban említett készletcsökkenés is bizonyít, azonban a koronavírus delta variánsának terjedése megfordíthatja ezt a trendet, amennyiben újabb lezárásokra és korlátozásokra kényszerül egy-egy ország a vírus megfékezése érdekében.
A kínálati oldalon még több potenciális negatív hatással szembesülünk. Az első és legfontosabb az OPEC+, azaz az olaj exportőr országok szervezete Oroszországgal kiegészülve. Ők tavaly, amikor a kereslet visszaesését látták, akkor a termelés visszafogásával reagáltak. Azonban a jelenlegi erős kereslet mellett az elemzők arra számítanak, hogy április után ismét a kitermelési kvóták növeléséről döntenek a következő ülésükön, július elsején.
A kvótanövelés a piaci részesedés megőrzése miatt is fontos, hiszen a jelenlegi árak mellett az amerikai palaolaj-kitermelés bőven profitábilis, így az OPEC+ melletti legfontosabb szereplőnél, az USA-ban is a termelés növekedése várható.
További „veszélyforrás” Irán, ahol a nemrégiben megválasztott új elnök külpolitikai terveit egyelőre sok kérdőjel övezi, de nem zárható ki, hogy kompromisszumot köt a nyugati világ vezetőivel, ami szintén a kínálati oldal további bővüléséhez vezetne.
Összefoglalva, a keresleti és a kínálati oldalon is jelentős akadályokat látok a további olajár emelkedés előtt, ráadásul a várakozásoknál szigorúbb Fed, és az erősödő dollár sem túl jó ómen.
