Nem kérdés, hogy a világ nagyon régen látott helyzettel küzd a koronavírust követő gazdasági fellendülés mellékhatásaként, ugyanis az hirtelen szökött fel a legtöbb gazdaságban, és egyelőre kevés jele mutatkozik a gyors visszapattanásnak. Példaként elég csak néhányat említeni, miszerint az Egyesült Államokban 39, Németországban 30, az Egyesült Királyságban több mint 10 éve nem látott mértékű volt az árak emelkedése a decemberi hónapban év/év alapon. Mindez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a jegybankok kommunikációja megváltozott, és az évtizedes laza monetáris politikát, aminek köszönhetően gyakorlatilag nulla százalék körül mozogtak a kamatok a fejlett világ országaiban, most felválthatja a szigorítás és a tartósabb kamatemelési ciklus.
Amint azt tapasztalhatjuk, a fejlődő országokban már benne is vagyunk ebben az időszakban, hiszen ha csak a környező országokat vesszük górcső alá, Lengyelországban 2,15, Csehországban 3,5, Magyarországon pedig 2,3 százalékponttal emelkedett az alapkamat az elmúlt kicsit több mint fél évben.
Ugyanakkor van egy ország, ahol az infláció megugrása csupán abban nyilvánult meg, hogy a 2020-as évben mért átlagos –0,17 százalékos infláció (vagyis a mínusz előjel miatt valójában defláció) a tavalyi évre 0,5-es inflációra emelkedett.
Japán ugyanis évek óta küzd azzal, hogy hiába próbál meg a jegybank minden lehetséges monetáris lazító intézkedést végrehajtani, az árak növekedése nem tud megindulni, mert az emberek továbbra is inkább megtakarítanak, mint költenek.
Az energiaárak megugrása és az ellátási láncok akadozása is csupán arra volt elég, hogy 0,5 százalékos inflációt eredményezzen a szigetországban, így a jegybank politikája várhatóan nem fog módosulni a közeljövőben. A japán alapkamat –0,1 százalékon áll, gyakorlatilag 2016 óta folyamatosan. Jó esély van arra, hogy ezek a változások még nem elegendők ahhoz, hogy ebben bármilyen változásra lehessen számítani.
Ez pedig azt eredményezi majd, hogy az egy-egy fejlett ország kamatszintjei közötti különbség akár jelentősen megnövekedhet a közeljövőben. Korábban gyakran előfordult, hogy az ilyen jellegű kamatkülönbségeket a befektetők az úgynevezett „carry-trade” ügylettel lovagolták meg.
A carry-trade a devizapiacok egyik speciális ügylete, melynek lényege, hogy
a befektető a magasabb kamatozású devizát megvásárolja egy alacsony kamatozású párral szemben, így a kamatok közötti különbözetből akkor is nyereséget kovácsolhat, ha az árfolyam éppenséggel nem változik semmit.
A határidős árazásban megjelenő különbözet azt eredményezi, hogy a befektető nagyobb reményekkel választhatja a magasabb kamatozású deviza vásárlását, mert az idő neki dolgozik.
Hasonló figyelhető meg a magyar forintnál is, hiszen az MNB utóbbi időszakban felgyorsuló kamatemelései azt eredményezték, hogy az euró-forint devizapár esetén egy hónapos határidőre már több mint egy forint a kamatkülönbözet, vagyis ha valaki ma 360-as árfolyamon eladja az eurót a forinttal szemben, akkor az egy hónapos határidős árfolyam 361 felett alakul majd. Ebből adódik, hogy ha az árfolyam egy hónap múlva is itt marad 360-nál, akkor úgy is nyereséget realizál, hogy az árfolyam semmit nem változott.
Mindez ugyanígy megfigyelhető például az amerikai dollár-japán jen keresztárfolyamánál is, ahol az egy hónapos kamatkülönbözetből adódó differencia 1-2 pontot jelent most, de amennyiben a várva várt amerikai kamatemelés megindul, akkor ez többszörösére emelkedhet majd. Vagyis könnyen visszatérhetnek a piacra azok a spekulánsok, akik kifejezetten az ilyen carry-trade ügyleteket keresik.
Különösen igaz lehet ez az angol font-japán jen keresztárfolyamnál, ahol a brit jegybank már túl van az első kamatemelésen, így az említett kamatkülönbözet már most is 4-5 pontot jelent az árfolyamban egy hónapra, de a további emelések itt is hatványozhatják ezt a különbözetet. Ráadásul ez a devizapár a 2000-es évek elején is az egyik legnépszerűbb volt e tekintetben, hiszen a 2008-as válságig rendre 4 százalék felett alakult a brit kamatszint, szemben az akkor is nulla százalék közelében lévő japán kamattal.
Mind a dollár-jen, mind a font-jen kapcsán elmondható, hogy a várakozások elkezdtek már beépülni az árakba, de nem kérdés, hogy ha a carry-trade újra komoly befektetési lehetőség lesz, akkor a közben piacra került újabb generáció is hamar megtalálja majd ennek vonzó lehetőségeit, és az árfolyamokban kialakult emelkedő trend tartós maradhat.
