A WeWork története kiváló illusztrációja annak, hogy mi hogyan romolhat el egy olyan startup fejlődésében, mely mindent feláldoz a növekedés érdekében. Az Apple TV sorozata, ami a vállalat sztorijáról Jared Letoval és Anne Hathawayjel a főszerepben készült, remekül dolgozza fel a történetet. A 8 részes sorozat látványosan mutatja be a Szílicium-völgyet jellemző alapító kultuszt (noha a cég New Yorkban jött létre), a gyors növekedési fázist jellemző pénzégetést vagy épp a vállalatok narratív alapú értékelésének hátulütőit.

A cég két alapítója, Adam Neumann (őt játssza Jared Leto) és Miguel McKelvey találkozásuk idején rájöttek, hogy egyikük sem hagyományos, nukleáris családban nőtt fel. Az izraeli származású Neumann kibucban, McKelvey pedig egy kommunában nevelkedett, és ezt 

a közösségi érzést igyekeztek a vállalkozásukban is megőrizni. 

Ez az első kísérletük, a Greendesk létrehozása során egészen működőképes módon sikerült is. A cég eladásából szerzett pénz mellett még Adam felesége, Rebekah (Anne Hathaway) és az apjától az esküvőre kapott jelentősebb összegből indult világhódító útjára a WeWork.

Jared Leto és Anne Hathaway a sorozatban

Az őrült tempójú növekedést azonban már a külső befektetők finanszírozták, akiket a mesteri rábeszélő képességgel bíró Adam gyűjtött be. A sorozat végigkíséri, hogyan lett apró startupból nemzetközi nagyvállalat a WeWorkből, és hogy hogyan sikerült az utolsó pillanatig elkerülni az összeomlást. A karizmatikus Adam mindig képes újabb és újabb befektetőket találni, és ennek elérése érdekében bátran használja fel saját családtagjait is. Apját például csak abból a célból hívja meg egy indiai startupkonferenciára, hogy őt kellékként használva elnyerje a Softbank Vison Fundot vezető Masayoshi Son kegyeit.

Az alkotás azt is szépen ábrázolja, hogy hogyan működik két narcisztikus ember kapcsolata, és hogy a hangzatos szavakba csomagolt, ám de végig veszteséges vállalatba hogyan sikerül mindig újra és újra befektetőket szerezni. 

A legfontosabb terméke a WeWorknek a narratívája volt, hiszen az unalmas irodabérletet csomagolták újra, mintha az egy forradalmi, világot megváltó ötlet lenne. Rebekah – akinek apját is elítélték egy adócsalás miatt – szerepében Anne Hathaway remekül hozza a valóságtól távoli gazdagságból érkező karaktert, akinek a gondolkodását nem korlátozzák olyan dolgok, melyek kevésbé stabil anyagi háttérből érkezőket visszafognak. Éppen ezért nem meglepő, hogy a céggel is az a célja, hogy „felemelje a világ tudatosságát”. De 

Hathaway remekül ábrázolja azt is, hogy a minden területen sikertelen Rebekah mennyire féltékeny a férje sikereire és az azzal járó figyelemre,

vagy épp, hogy a két fél hogyan igyekszik manipulálni a másikat.

NEW YORK, NY - APRIL 24:  Adam Neumann and Rebekah Neumann attend the 2018 Time 100 Gala at Frederick P. Rose Hall, Jazz at Lincoln Center on April 24, 2018 in New York City.  (Photo by Taylor Hill/FilmMagic) 950950068
Adam és Rebekah Neumann a valóságban
Fotó: Taylor Hill / Getty Images

Rebekah szívesen beszél a spirituális elképzeléseiről, hogy hogyan vonzzanak be vágyott dolgokat. Ez a stratégia működik is, hiszen Adam szélhámosságra emlékeztető módon képes elterelni a figyelmet arról, hogy az őrült tempójú, mások pénzéből finanszírozott növekedés mögött nem áll fenntartható üzleti modell, így mindig képes újabb befektetőket is találni. A hihetetlen célok megfogalmazása egy ideig valóban el tudja fedni, hogy a bevont tőkét mindenféle gazdasági megfontolás nélküli terjeszkedése vagy épp egyszerűen bulikra költik. 

Az alapok azonban a kezdetektől hiányoznak, az újabb és újabb tőkeinjekciók mögött egy fenntarthatatlan üzleti modell áll.

Az a sorozatból sem derül ki egyértelműen, hogy Adam valóban elhiszi-e a dumát, amit előad a befektetőknek, az alkalmazottaknak vagy épp az előfizetőknek, ahogy az sem, hogy miben reménykedik, hogyan lesz a cége a növekedési fázist követően nyereséges. Ugyanakkor eszünkbe juthat, hogy a legtöbb óriásira növekvő csalás mindig csak egy apróságból indul és nő egyre nagyobbra. A befektetők hiába próbálnak egy felnőttet is Adam nyakára ültetni, hogy rendbe tegyék a cég pénzügyeit, ennek hatása csekély, a befektetett pénzt mintha csak egy feneketlen vödörbe öntenék. 

A hiba végül sok milliárd dollárosra dagad, hiszen a céget egy finanszírozási kör során 47 milliárd dollárra is értékelték.

Az egyetlen esély ekkor a befektetők részéről arra, hogy pénzükhöz jussanak, a tőzsdére lépés maradt, ami azonban nem feltétlenül vágott egybe a gyakran szétesett Adam terveivel. Az igazgatótanács és a cégvezető közötti harc alakulása is jól lekövethető. A befektetők futnak a pénzük után, míg Adam igyekszik egyre inkább a Softbank alapjának befektetéseire támaszkodva folytatni az ámokfutását. 

A sorozatban elhangzó számok szerint a cég 

hiába ért el egy év alatt 1,8 milliárd dollár bevételt, ugyanis a költségek olyan nagyok voltak, hogy ennél még a cég által generált veszteség is nagyobb, 1,9 milliárd dollár volt. 

Ez nem is csoda, hiszen Rebekah, aki egyébként Gwyneth Paltrow unokatestvére, például úgy dönt, hogy az ő gyerekeinek egyetlen iskola sem jó, ezért pénzt nem kímélve egy iskolát is létrehoz, de a terjeszkedés közben a közösségi irodákat kínáló vállalat egyre több kétséges befektetést eszközöl, egyre távolabb merészkedve az önmagában is veszteséges alaptevékenységtől. Mindezt olyan süket dumák magyarázzák, mint hogy a cég küldetése a tudatosság felemelése vagy épp az, hogy a WeWork nem egy közösségi iroda, hanem egy életstílus.

Noha végül úgy tűnik, hogy az alapító-cégvezető Adam beadja a derekát és hajlandó tőzsdére vinni a céget, ám az ehhez szükséges papírmunkát is igyekeztek feldobni feleségével, ami végül óriási kudarchoz vezetett. 

A korábbi finanszírozási körök alatt 47 milliárd dollárra értékelt vállalkozásért a piac ekkor már csak mintegy 10 milliárd dollárt adott volna. 

Ez még annál is kevesebb, mint amennyi pénzt a befektetők korábban a társaságba öntöttek, jelezve azt, hogy a korábbi tevékenység hozzáadott értéke negatív volt. A cég el is állt a tervektől, ám Adamet ezt követően sem lehetett könnyedén eltávolítani, hiszen az általa birtokolt alapítói részvények 20-szoros szavazati joggal rendelkeztek, így hiába a sok finanszírozási kör, és az ezzel járó felhígulása a tulajdonának, a szavazati jogok többsége továbbra is nála maradt. 

Ugyanakkor ez sem volt elég ahhoz, hogy megőrizze az uralmat a cégben, hiszen az alkalmazottak is ellene fordultak, és a cég veszteségeit sem volt már hajlandó senki sem finanszírozni. Az alapítói részvények így csak arra voltak elegendők, hogy a lelépésért cserébe mintegy milliárd dollárral távozhasson.

A WeWork tündöklése és bukása akár egy tanmesének is beillik arról, hogy milyen veszélyeket rejt magában a fékevesztett növekedés és a túlzott támaszkodás a történetmesélésre egy cég vagy befektetés mérlegelésekor. Noha az Amazon, a Google, a Facebook és társai képesek voltak a befektetett kockázati tőkét bőségesen megtéríteni, 

a WeWork nem egy technológiai cég volt, hanem egy kereskedelmi ingatlanokkal foglalkozó vállalkozás.

Ezt egy idő után nem voltak képesek a hangzatos szavak sem eltakarni. 

A vállalat története kapcsán eszünkbe juthat a szintén kockázati tőkések pénzét égető Uber, a Gamestop és az AMC, valamint a többi mémrészvény, a kriptovaluták vagy épp a Tesla is, mint olyan befektetések, melyek sikerüket elsősorban a mögöttük álló sztorinak köszönhetik. A WeWork végül tőzsdére tudott lépni egy ürescsekk-céggel alkotott fúzió eredményeként, ám szemben a tőzsdén kívüli 47 milliárd dolláros értékeléssel, csak 9 milliárdot ért ekkor a vállalat. Azóta a részvények további 30 százalékot vesztettek értékükből, miután a vezérigazgató leváltását követően sem szűntek meg a brutális veszteségek. A legutóbbi évben 2,57 milliárd dolláros bevétel mellett sikerült 3,70 milliárdos működési veszteséget felhalmozni.