Az elmúlt évtizedekben gyakran tapasztaltuk, hogy a világgazdasági problémák agresszív élénkítés nyomán kialakult kínai gazdasági növekedéssel enyhültek vagy oldódtak meg. Jelenleg ennek pont az ellenkezője történik.
A belső kereslet gyengélkedéséről több mutató is árulkodik, de leginkább az export- és importteljesítmény szétnyílása szembetűnő. A gazdasági növekedést két tényező is hátráltatja. Egyrészről a koronavírus-fertőzések miatt gyakoriak a lezárások, másrészről az az összeomlás szélén tántorog. Az utóbbival kapcsolatban már tavaly ősszel láthattunk vészjósló jeleket, amikor is az ingatlanfejlesztők részvényei és kötvényei lejtmenetbe kapcsoltak, miután szigorodtak a jelzáloghitel-kondíciók és maximálták a tőkeáttétel mértékét. Az idei évben az áprilistól júniusig tartó időszakban 32 százalékkal kevesebb négyzetméternyi lakossági ingatlant értékesítettek, mint a tavalyi év megegyező periódusában. A megkezdett építkezések száma hasonló mértékben csökkent, tehát rövid távon nem várható az értékesítési számok javulása.
Ez a gyengélkedés azonban egyben azt is jelenti, hogy csökken a kereslet a nyersanyagok iránt, ami enyhíti a globális inflációs nyomást.
Például a világ vasércfogyasztásának kétharmadáért Kína felel.
A vasérc, amiből az építkezéseken használt acél készül, jelenleg 20 százalékkal alacsonyabb áron forog, mint május végén. Nem csak az építkezésekhez használt nyersanyagok felhasználása csökkent, hanem a kínai finomítók kőolaj-feldolgozása is két számjegyű mértékben esett vissza.
Elmondható tehát, hogy a korábbi évtizedekkel ellentétben, a jelenlegi magas inflációs környezetben, a világ többi része annak örül, ha Kína továbbra is gazdasági problémákkal küszködik.
