A járvány idején kialakult jegybanki pénzbőségben, amit az eszközvásárlási programokkal teremtettek, nemcsak a részvényárak indultak az ég felé, de olyan, a tőzsdei lufikra emlékeztető folyamatok is megjelentek, mint a mémrészvények árának egekbe hajszolása vagy azok a bizonyos üres, kagylóhéjnak is nevezett társaságok (SPAC). Ezeket arra hozzák létre, hogy nyilvános részvénykibocsátással tőzsdére vezessék őket, majd megvegyenek egy céget, amely lényegében átveszi a felvásárló társaság helyét, így az a tőzsdei bevezetési feltételek teljesítése nélkül jut be a börzére.
Az üres cégek létrehozói így a részvényjegyzőkkel finanszíroztatják az ügyletet, akik vállalják a kockázatot, a SPAC megszervezője pedig bezsebeli a szép pénzt, ha sikerül felvásárlási célpontot találnia. Az egyik legnagyobb SPAC-spekuláns, vagy ahogy a piacon nevezik, SPAC-király, Chamath Palihapitiya most két üres társaságot kénytelen bezárni, miután nem talált megfelelő célpontot, így nem tudott céget venni. Az esésnek indult árak, a rosszabb tőzsdei hangulat esetén eleve csökken az új tőzsdei bevezetések iránti hajlandóság, így a hátsó kapus megoldás iránt most végképp nem akadnak jelentkezők.
Fotó: Brian Ach / Getty Images
A SPAC-király egyik vállalata, amelynek búcsút kell mondania, a Social Capital Hedosophia VI, amely a legnagyobb ilyen cég volt, miután 1,15 milliárd dollárra növelte az alaptőkéjét. A másik a Social Capital IV, amely 460 millió dollárt vont be a befektetőktől, akik elvileg visszakapják a pénzüket, kérdés persze, hogy milyen költségek terhelik őket a folyamat során. Palihapitiya kedden elmondta, hogy
több mint 100 céget vizsgáltak meg az elmúlt két évben, és noha némely esetben közel volt a megállapodás, az ügylet mégsem jött össze.
A korábban virágzó SPAC-szektort nemcsak a piac visszaesése sújtja, de a szabályozó hatóságok is felfigyeltek az ily módon elkövetett visszaélésekre, és a szabályok szigorítására készülnek. Ez önmagában is fölöslegessé teheti ezt a megoldást, hiszen a cégeknek inkább megéri majd a hagyományos, szabályos tőzsdei bevezetés, és hírnevüknek is sokkal jobbat tesz az ilyen megoldás. A folyamat hatására több SPAC-szponzor visszalépett, köztük olyan nagy nevek, mint Bill Ackmann.
A SPAC-okat úgy hozták létre, hogy
két éven belül célpontot kell találniuk, és ha ez nem sikerül, megszüntetik a céget.
Az üres vállalatnak persze van tőzsdei árfolyama, amely alapesetben a társaságban lévő tőke értékét tükrözi. Ha akvizíció van kilátásban, emelkedik, és ha közeleg a kétéves időtartam, ám sehol semmi, akkor esik. Persze mint minden részvényhez, a SPAC-okhoz is létrehoztak warrantokat– ami jogot ad a befektetőnek, hogy egy adott tőzsdei ár fölött részvényre váltsa azt – vagy akár határidős termékeket. A cég felszámolásához közeledve ezek nagyot zuhannak, a warrantok elértéktelenednek, így befektetőik nagyot buknak.
A SPAC-piacra sokan szálltak be a gyors meggazdagodás reményében, ők most már egymással versenyeznek a célpontokért, miközben a kétéves „szavatossági” határidő egyre többüknél közeleg. A piacon 550 SPAC-cég keres áldozatot, ehhez együtt 150 milliárd elkölthető dollárjuk van, miközben a friss jelentkezőkkel is meg kell vívniuk a maguk csatáját.
Többségüknek azonban minimális az esélye arra, hogy célpontot találjon.
A SPAC-ok árfolyama így zuhan, és az általuk tőzsdére juttatott társaságok többsége sem áll túl fényesen: a leghíresebb közülük a Virgin Galactic, amelynek az árfolyama több mint 80 százalékkal esett azóta, hogy ily módon bejutott a tőzsdére. Ha normál tőzsdei kibocsátással érkezett volna, feltehetően a részvényjegyzés során a befektetők reálisabban értékelték volna a cég lehetőségeit az űrturizmusban, és valósabb árfolyam alakult volna ki.
Palihapitiya, a SPAC-király mindazonáltal még nem dobta be teljesen a törülközőt: reménykedik abban, hogy kettő, a két évet még ki nem töltött cégével remek üzletet köthet.
